A Deutschen Zentrum für Luft- und Raumfahrt (Német Légiközlekedési és Űrutazási Központ - DLR) mérnökei által tervezett, "Antares DLR H-2" egy egyszemélyes, karcsú, megerősített szárnyú, segédmotoros-légcsavaros vitorlázógépre emlékeztet. Talán csak a szárnyak alá szerelt áramvonalas - a katonai gépek ledobható üzemanyagtartályaira vagy bombáira, torpedóira emlékeztető - tartályok utalnak különlegességére.

A műanyag vagy titán üzemanyagtartályokba töltött, levegőnél könnyebb hidrogén - a léghajókhoz hasonlóan - némileg még emeli is a kis gépet. Ám a levegő oxigénjével való egyesítés a hidrogént nagyon gyorsan elfogyasztja. Az áramfejlesztés során az üzemanyagcellák csupán hamar elpárolgó vizet (tehát nem légkört károsító szén-dioxidot és más káros gázokat) bocsátanak ki. A repülőgép jelentéktelen zajjal működhet, azt is jórészt a pilótafülke fölé kettős tartóoszlopra szerelt, 2,1 méter átmérőjű propellere kelti.

Az Antares H-2 eleinte nem saját elektromos motorjával száll fel, hanem egy erős motoros géppel vontatják négyezer méter magasra, és ott a lekapcsolás után kezdi meg -hidrogénjét gyorsan elfogyasztó, kísérleti repüléseit. Ezek végeztével vitorlázógépként lesiklik és a tartályok, meg a farka alá szerelt kerekekre száll le.

Az Antares még nem az igazi megoldás, egy másik gép emeli a levegőbe