Öngyilkos középkorúak

Emile Durkheimnek, a modern szociológia atyjának klasszikus leírása szerint arra, ha valaki saját kezével vet véget életének, az öngyilkosság azért megfelelő megjelölés, mert az áldozat önkéntes elhatározásból cselekszik, és a halál minden mástól eltérő, sajátos formájával állunk szemben.

Az American Journal of Preventive Medicine című szaklapban közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államokban ijesztő módon megnőtt az öngyilkosságok száma.

Az amerikai halotti bizonyítványok elemzése alapján 1999 és 2005 között az öngyilkosságok száma 0,7 százalékkal növekedett. Ez a korábbi, az 1986-ban kezdődött csökkenő tendenciával szemben új jelenség. Figyelemre méltó, hogy a gyarapodás a középkorú lakosság rovására írható; 2,7 százalékos éves növekedés a fehér férfiak és 3,9 százalékos növekedés a fehér nők esetében. Ugyanakkor a 65 évnél idősebbek öngyilkossági "hajlandósága" évente 1,2 százalékkal csökkent. A fekete lakosság körében ugyancsak lassú csökkenés mutatkozik (1,1 százalék/év), míg az ázsiaiak és bennszülöttek esetében a gyakoriság azonos maradt.

Susan Baker, a baltimori Johns Hopkins Bloomberg Főiskola epidemiológusa az említett tanulmányban arra keresi a választ, mi állhat a középkorúak mind gyakoribb öngyilkossága mögött. A kérdés annál is inkább fontos, mert az adatok szerint a korosztály máris nagy kockázatúnak tekintendő. Nehezíti a tudományos megközelítést, hogy eddig e korcsoportban semmiféle elemzés nem történt.

Robert Bossarte szociológus, a rochesteri Medical Center munkatársa szerint a középkorúak összes halálozása 2005-ben aránytalanul gyakorivá vált, a háttérben az öngyilkosságok sűrűsödése áll.

A lehetséges okok sorában fontos lehet, hogy e középkorúak közt sok a katonai veterán, egyre többen betegek, ám betegbiztosításuk keveseknek van.

Bossarte szerint halaszthatatlanul létre kell hozni az öngyilkosság megelőzésén fáradozó munkahelyi szakszolgálatokat, tehát az emberekhez minél közelebb. Ez jelentős változás, korábban a figyelem inkább a serdülőkre és az öregekre irányult. A beavatkozást nehezíti, hogy a középkorúak krízishelyzetben többnyire elzárkóznak a külső segítség igénybevételétől.

A tanulmány részletesen kitér a választott öngyilkossági módszerekre is. Vezető helyen áll az önakasztás vagy fulladás, ezt követi a mérgezés. Változatlanul dominál a lőfegyveres elkövetés (az összes eset 52 százaléka), bár a gyakoriság a vizsgált hétéves periódusban valamelyest (1,1 százalékkal) csökkent.

Magyarországon évente mintegy 3000 ember lesz öngyilkos. A legmagasabb hazai arány 1983-ban volt, 4911 ember. A férfiak inkább az önakasztás, a nők inkább a mérgezés útját választják. Lőfegyver elenyésző. Az Országos Mentőszolgálatot a 2005-től 2007-ig terjedő időszakban évente nagyságrendileg azonos számú öngyilkossági esethez riasztották.

Miközben a tudomány minden eszközzel az élet meghosszabbításán fáradozik, Susan Baker tanulmánya arról tanúskodik, sokak számára ez korántsem biztató, inkább idejekorán, életük derekán a halált választják. A tudomány mindmáig adós annak magyarázatával, miként veszíti el valaki a mindenek fölött való életösztönt, és fordul önmaga ellen. Szociális, társadalmi, anyagi, pszichés és mentális indokok egyaránt lehetségesek.

Márpedig egyetlen öngyilkosság is döbbenetes és elfogadhatatlan. Nemcsak az egyén tragédiája okán, de azért is, mert a visszamaradókat, családok tízezreit teszi lelkileg nyomorulttá.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.