Felicity Goodyaer-Smith, új-zélandi kutató száz olyan beteget kérdezett ki, akik koleszterincsökkentő készítményt kaptak. Előzetesen mindannyian alapos tájékoztatásban részesültek a gyógyszerrel kapcsolatos mindenféle abszolút és relatív kockázati tényezőket illetően. Kiderült, hogy a páciensek a számsorok, az arányok, a statisztikai adatok puszta felsorolása helyett sokkal jobban kedvelték a szemléltető ábrákat és a grafikákat. És ami ennél is lényegesebb: sokkal jobban megértették őket. Míg a számadatoknak csak az egy tizedével tudtak mit kezdeni, a grafikus ábrázolás kétharmadát fogták fel. Nem mellesleg, az is kiderült: tízből kilencen szívesebben hallgatták (volna) a pozitív híreket, jobban meggyőzte őket, hogy mennyi hasznuk származik abból, ha szedik a gyógyszert - szemben azzal az érveléssel, hogy milyen kárt okoz, ha nem kezelik őket.

Természetesen mindebből nem az következik, hogy az orvosoknak a jövőben idejük jelentős részét szemléltető ábrák szerkesztésével és magyarázatával kell eltölteniük. Azt viszont nem árt tudniuk, hogy a számok elhadarása nem igazi betegtájékoztatás. Valamint azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, bármennyire evidensnek tűnik is, hogy a doktornak (persze tapintatosan) mindig ellenőriznie kell, megértették-e a mondandóját. Még akkor is, ha a beteg nem mer visszakérdezni.