E-mail cím egy életen át
Az e-mail cím "hordozásának" legegyszerűbb, és egyetlen megoldása: amikor az alany szolgáltatót vált, a régi szolgáltató fenntartja a postafiókját, csak azért, hogy az arra érkező küldeményeket az új címre továbbítsa. A megoldás hátránya, hogy nem ingyenes, a régi szolgáltató - teljes joggal - csak térítés ellenében végzi el ezt a szolgáltatást, ráadásul csak személyes beavatkozással lehet elintézni, ha sikerül.
Ha ez a megoldás általánossá válna, akkor a felhasználók mobilitása sok ilyen, csak továbbító postafiók, és továbbítási forgalom keletkezését okozná - ezért is húzódoznak tőle a szolgáltatók.
Amikor valaki a T-Online-tól mondjuk a UPC-hez (avagy fordítva) kerül, például mert elköltözik, és az új lakás kívül esik az előző szolgáltató területén, az "igazi" hordozás az lenne, hogy a felhasznalo@t-online.hu címre küldött levelek ezentúl a felhasznalo@upcmail.hu címre érkezzenek - a T-Online közreműködése nélkül. Ez viszont a technológia mai állása szerint nem lehetséges. Ha az lenne, akkor is az e-mail cím a "@" karakter utáni része, a domainnév, a szolgáltató pénzen vett és fenntartott, rendkívül nagy erkölcsi értékű vagyona, annak ellenére, hogy a fenntartási összeg gyakran nem túl magas. Nem fogja átadni egy konkurensének, és ha törvénnyel akarnák erre kényszeríteni, akkor minden rendelkezésére álló eszközzel tiltakozni fog ellene.
Az e-mail sokkal előbb keletkezett, mint az internet, és mind a mai napig a leggyakrabban használt online szolgáltatás. Nagyon sok "internettudatos" használó egyetlen on-line tevékenysége az elektronikus postafiók kezelése. Ezért az információs társadalom egyik eleme lehetne, hogy az adófizetőknek alanyi jogon járjon egy "állami" elektronikus postafiók.
Az MDF által (is) gondozott "Digitális közmű" koncepció ugyan csak a hálózatra vonatkozik, de könnyű lenne ezt az állami postafiókkal kiegészíteni. Igaz, hogy ehhez egy 20-30 millió ügyfelet kezelő levelezéskiszolgáló kell - de ez egyrészt manapság egyetlen gép, másrészt ezen keresztül automatikusan megvalósul az e-mailcím hordozása. Ugyanis a levelező-kiszolgáló alapvető szolgáltatása, hogy a leveleket gondolkozás nélkül továbbítsa egy, a felhasználó által megadott másik címre. Az állampolgári postafiók pedig erre mindig rendelkezésre állna.
Akik a CompuServe szolgáltatónál ismerték meg az e-mail fogalmát, azoknak a webes elérésű levelezők működése a természetes. Magyarországon kevesen, de Amerikában és Európa nagyobb országaiban több tízmillióan vannak - a CompuServe-t az AOL vette meg, és a 30 milliónál népesebb európai országokban fenn is tartotta a szolgáltatását. A CompuServe-nek minden országban volt egy vagy több ingyenesen, de csak számítógéppel és a CompuServe-szoftverrel hívható száma, amellyel az előfizető elérhette a központilag kezelt postafiókját - a webes levelezők egészen pontosan így működnek.
Azok számára viszont, akik webes elérésű levelezőt használnak (Freemail, IndaMail, CitroMail Magyarországon, Google Mail, Hotmail, Yahoo Mail, AOL bárhol másutt, továbbá a legtöbb internetszolgáltató postafiókja elérhető webesen is), a hordozási probléma egyszerűen nem létezik. Amíg ugyanis az ilyen szolgáltató egyáltalán működik, a postafiók bárhonnan, bármely internetszolgáltatón át, bármikor ugyanúgy elérhető. Igaz ugyan, hogy a felhasználó levelezése ki van szolgáltatva egy idegen kiszolgáló ottani rendszer-üzemeltetőinek kénye-kedvére.
A saját postafiókom a saját gépemen van ugyan, de amíg a levél ide eljut, sok gépen át kell haladnia, például a szolgáltató spam- (szemétlevél-)szűrőjén, amely ráadásul a tartalmat elemzi. Tudomásul kell venni, hogy az e-mail nyilvános tevékenység akkor is, ha hagyományos levelezőprogramot használunk. Ezzel szemben a neves, webes elérésű levelezők üzemeltetője a hazai viszonyokhoz képest óriási cég, sok száz millió ügyféllel, amelyek között az én kis postafiókom biztonságosan megbújhat.
Szóval, amíg az állami elektronikus postafiók megvalósul, addig a hordozásra kényszerülőknek a webes elérésű levelezőt javasoljuk. Bizalmas leveleinkhez pedig használjunk titkosítást: egy jelszóval védett ZIP tömörítésű csatolmányba már csak a rejtjelfejtésben is képzett "rosszfiúk" tudnak beleolvasni.
