Mielőtt magunkra maradunk
Az összes ismert fajra alapozott becslések szerint 5487 emlősfajból 1141 eltűnhet bolygónkról, és hasonló értékelés született a madarakról és a kétéltűekről is. Az emlősöket fenyegető veszély jól ismert: a tengeri emlősök számát a tengerek szennyezése és a halászat, szárazföldi társaikét az élőhelyek csökkenése és a vadászat csökkenti. A környezetvédelem azonban nem korlátozódhat a szőrös és tollas állatokra vagy a békákra. A biológiai sokféleséget ezekkel együtt sok más csoport együttesen jelenti. Ám a kevésbé ismert fajokat fenyegető veszélyt még csak nem is ismerjük teljes egészében.
Az IUCN szerint eddig az összes ismert állat- és növényfaj mindössze 2,5 százalékának a veszélyeztetettségi állapotát becsülték meg, a környezetvédőknek tehát a tények világos ismerete nélkül kell fontossági sorrendet felállítaniuk. Nem tudjuk például, hogy az ízeltlábúak jobb vagy rosszabb helyzetben vannak-e, mint például a madarak - állítja az amerikai székhelyű Nature Conservancy egyik vezető kutatója.
Angol kutatók nemrégiben kidolgoztak egy új módszert annak felmérésére, hogy más élőlények, például különböző növény- és egyéb állatfajok, hogyan boldogulnak az egyre nehezebb életfeltételek között. A módszert "Mintázott Vörös Lista Indexnek/Súlyozott Vörös Könyv Mutatónak" nevezik, és pillanatképet ad állat- és növénycsoportok veszélyeztetettségi állapotáról - a tőzsdei indexhez hasonló módon.
A Londoni Zoológiai Társaság egyik kutatócsoportja korlátozta a vizsgálatba vont madarak és kétéltűek számát: ez pedig azt mutatta, hogy megbízható kép nyerhető általánosságban egy adott fajcsoport veszélyeztetettségi állapotáról, ha 900, véletlenszerűen kiválasztott faj alapján végzik az értékelést. Mivel a gyakorlatban a fajok 40 százalékáról nem nyerhető kellő információ, a kutatócsoport 1500 fajból álló mintát javasol az említett 900 helyett. Az ekkora mintaméret gyorsabban és olcsóbban feldolgozható az emlősök, madarak és kétéltűek esetében eddig alkalmazott átfogó felmérés elvégzésénél - ami legalább öt évet vett igénybe és dollármilliókba került. A kutatócsoport vezetője, J. Baillie szerint azonban átfogó értékelés gyakorlatilag egyik esetben sem adható, mivel egyes gerinctelenállat- és bizonyos növénycsoportok rendkívül sok fajt foglalnak magukba.
Az első "súlyozott mutatókat" az október közepén Barcelonában tartott környezetvédelmi konferencián mutatták be. Ezekből a számokból az derült ki, hogy az édesvízi rákok 16 százalékát és a szitakötők minimum 9 százalékát a kihalás fenyegeti. 2010-re hasonló kilátásokkal szembesülnek további gerinctelen fajok, például lepkék, ganajtúró bogarak és édesvízi puhatestűek. Hasonló sors vár a virágos növények egyik - a füveket és az orchideákat magába foglaló - fő csoportjára, az egyszikűekre is.
Egy akadályt azonban még le kell győzni a helyes értékeléshez: a földrajzi helyzetből adódó eltéréseket. Egyes fontos állat-, illetve növényfajok esetében csak torz képpel rendelkezünk. Az Észak-Amerikában alaposan tanulmányozott édesvízi kagylókat ott kihalás fenyegeti, vagy már ki is haltak, a világ más területein azonban ennél jobb a helyzetük.
Az új mutató fő erénye az, hogy néhány évente újra kalkulálható, így könnyebben megállapítható a fajok túlélési trendje. Egyszer valami csak felrázza már az emberiséget, és végre megállítja a fajok pusztulását, mielőtt még végképp magunkra maradunk.
