A termékminősítés is egy szakma. Alaptétele, hogy léteznie kell egy mintának, egy összehasonlítási alapnak. Ami általában nem egy létező termék, hanem egy tulajdonság- és szolgáltatáslista, ráadásul súlyozott, azaz minden tételénél meg kell határozni, milyen arányban vesz részt az értékelésben.

Nyilvánvaló, hogy tévé, noteszgép, nyomtató, mosógép stb. vásárlása előtt nem készítünk súlyozott preferenciatáblázatot, hanem megnézzük a papír és/vagy online szaksajtót. Ezzel is már alaposab-
bak vagyunk az átlagnál, amely az értékesítésben érdekelt eladótól próbál meg információt szerezni.

No de a szaksajtó kiadványai is nyereségérdekelt cégek termékei. Öt-tíz hasonló termék összevetése úgy rokona a tényfeltáró cikknek, vagyis a hosszú, fáradságos munka eredménye viszonylag kis lap-, illetve weboldalfelületet tölt meg, azaz a kiadó számára nagyon drága műfaj. Sokkal többet kell(ene) fizetni érte, mint amennyi a szokásos, "felületarányos" honorárium. Erre a kiadó nem hajlandó, tehát a szerzők optimalizálják ráfordításaikat: nem hoznak létre az adott szakma szabályai szerint szabatos vizsgáló környezetet, nem állítanak össze nagyon részletes tulajdonság- és szolgáltatáslistát. Megírnak egy többé-kevésbé olvasmányos cikket, kitöltenek egy többé-kevésbé informatív táblázatot, az olvasó meg döntsön maga arról, mire költi a pénzét. Ebből a leghasznosabb a főleg gyári adatokat tartalmazó táblázat, mert a versenytárs cégek termékeit maguk a cégek nem teszik egymás mellé.

De nem minden cég hajlandó tesztterméket kölcsönadni - amelyet aztán nem, vagy csak csökkent áron tud értékesíteni, mert használt. Tehát az a bizonyos táblázat mindenképpen hiányos lesz. Ahhoz meg igazán magas cégintelligencia és hosszas tapasztalat kell, hogy a gyártó rájöjjön: nem csak a tesztgyőztes termékeket veszik meg. Igazán rosszul csak az igazán alacsony szintű termékek, az utolsók járnak. Pechjükre nekik azt is el kell adni.

Vannak drága vizsgálatok is. Például ellenőrizni szeretnénk a tintasugaras nyomtatók patronjainak kiadósságát, hogy hány lapra elegendők. Alapvető tulajdonság, mert az üzemeltetési költséget határozza meg. A gyár ugyan megad egy adatot, amely 5 százalék fedettségre vonatkozik - ez olyan, mint az autók országúti fogyasztása, amely megközelíthető, de soha el nem érhető. Vagyis el kell használnunk egy készlet patront, ehhez patron, papír és idő kell. Tegyük fel, nyolc nyomtató van az adott kategória pillanatnyi választékában. Sok papír és sok idő fog fogyni, ezt a kiadó bánja, a patronokat a gyártó adja, azok neki esetleg ugyanannyiba vagy többe kerülnek, mint a nyomtató.

A gyártó vagy kereskedő meg azonnal tiltakozni fog az ellen, hogy milyen dokumentummal végeztük a vizsgálatot, mert az túl sok tintát igényel, és előnytelen színben tünteti föl a termékét, amelyet ő így nem akar látni az összehasonlításban. Ha a szerkesztőség köti az ebet a karóhoz, akkor soha többet nem kap semmilyen tesztterméket. Sajtószabadság, hm?

Magyarországon talán akkor sem lenne elegendő olvasója egy precíz terméktesztelő kiadványnak, ha a tudatos vásárlók aránya a jelenleginél magasabb lenne. Elegendő = amennyien vásárlásukkal "eltartanák" a kiadványt. Az, hogy nincs hiteles, független, alapos, naprakész tesztkiadványunk, az az ország kis méretének egy távoli következménye.