Ugyanakkor annyit fizetnek, amennyit a náluk hatszor-tízszer több hulladékot termelő nagycsaládos szomszédok, s ez a díj ráadásul egyre nagyobb. Ez nemcsak hogy igazságtalan, de pazarló is.

A térfogatarányos módszer lenne a megoldás, ám ehhez többféle méretű kuka kellene, ehhez illő ürítési technológia és logisztika, amit nehezen bír el a berögződés, no meg a szállító cégek ettől csökkenő profitja. Jól látható ez még a fővárosban is, ahol az erzsébetvárosi kísérlet előnyei nyomán a belső kerületekben már mindenki látja a házakhoz telepített szelektív kukák előnyét, a koncepció mégis csak nyögvenyelősen változik. Némileg kiváltaná a problémát a zsákos módszer is, amit hozzánk legközelebb Szlovákiában követnek. Itt annyi zsákot vesz a honpolgár (ennek árába kalkulálták a szemétdíjat), amennyire szüksége van. Nem egyszerű? Környezet- és felhasználóbarát! De ki akar itt a felhasználók barátja lenni?