Az első ízben 1993-ban alapított díjra az első évben 67-en pályáztak, két év múlva már 100 fölött volt a jelentkezők száma. Azóta az érdeklődés valamelyest csökkent, a díj társadalmi rangja viszont egyértelműen megnőtt. A díjátadás nagypolitikai eseménnyé vált, a minisztériumok pedig sorra társultak be az alapítók mellé a saját különdíjaikkal. A civil kezdeményezésű díj arculata az évek során átalakult, ma már a közönség valószínűleg nem is gondolja, hogy az elismeréssel eredetileg a Magyar Innovációs Szövetség akarta fellendíteni az innovációs tevékenységet (a nagydíjat mostanában már a Parlamentben a köztársasági elnök adja át). A díjazottak listájából több érdekes tendencia is kiolvasható.

Az egyik, hogy figyelemre méltó K+F-eredmények jó eséllyel főként azoknál az állami "eredetű" óriáscégeknél születnek, amelyek megőriztek valamennyit elődjeik innovációs kapacitásából (mint a Rába, a Mol vagy a Richter), de az akadémiai szférához tartozó kutatóintézetek is sok díjat elvisznek. Új, a nagyközönség előtt kevéssé ismert magánvállalkozás átlagosan háromévente kerül a dobogó legfelső fokára, az viszont utoljára a 90-es évek közepén, az adatmentéssel foglalkozó Kürt esetében fordult elő, hogy egy addig ismeretlen cég lett nagydíjas.

Idén - újdonságként - a 2003 után alapított mikro- és kisvállalkozások számára is kiírtak egy különdíjat. A törekvés érthető, hiszen hasznos lenne, ha ez a - K+F tevékenységet elvétve végző - kör is megjelenhetne a reflektorfényben, ugyanakkor a különdíjjal azt is elismerik az alapítók, hogy a kicsiket nem lehet igazán összehasonlítani a milliárdos forgalmú, illetve a kizárólag kutatásból élő további pályázókkal.

A pályázatokat február 10-ig várja a procedúrát lebonyolító Magyar Innovációs Alapítvány. (H. M.)