A sivatag ronda tréfája az emberiséggel szemben, hogy ahol hét ágra süt a gyümölcs- és kalászérlelő Nap, semmilyen mezőgazdasági tevékenységet nem lehet végezni, mert hiányzik a víz. Egy brit mérnökcsoport a tengerből vezetné a növénytermeléshez szükséges vizet a Szaharába. A Sahara Forest Project keretén belül óriási területeket fednének be üvegházakkal, amelyekhez a locsolóvizet és a termelés feltételeit biztosító körülményeket egy központi naperőmű biztosítaná. Az erőmű legfontosabb feladata a csővezetékeken a helyszínre juttatott tengervíz sótalanítása. Ezt a vizet használnák a növények öntözésére, a munkások ellátására és a termeléshez szükséges hőmérsékleti viszonyok megteremtésére.

Mivel az üvegházak az amúgy is kibírhatatlan szaharai hőséget felerősítenék, ezért az egész telepet folyamatosan hűteni kell nappal. A tervezők egy trükkös megoldást akarnak alkalmazni. A termelőkomplexumon belül apró tavacskákat alakítanának ki, amelyek a hőségben intenzíven párolognak. A párává alakuláshoz természetesen a környezetükből vonnák el a hőt. A levegő páratartalma éjszaka lecsapódna, és a kondenzvizet visszavezethetik a tavacskákba.

A számítások szerint ezzel az eljárással a nappali csúcshőmérséletet 15 fokkal is csökkenteni lehetne, ami lehetővé tenné az intenzív mezőgazdasági termelést. A telep nemcsak mezőgazdasági, hanem energiatermelésre is kiválóan alkalmas, ami a szaharai országok gazdaságának új irányt szabhatna.

A szaharai erőmű sótalanítja a tengervizet a növények öntözéséhez Pm