Az MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biokémiai Intézetének kutatói miközben azt vizsgálták, hogy a membránok által miként lehet áthangolni a stresszválaszokat, rájöttek: bizonyos betegségek lipid-rendellenességgel járnak, amelyek a membránok szerkezetének és funkciójának a változását idézik elő. Ez a fölismerés szinte forradalmasíthatja a gyógyszergyártást, bizonyos betegségek diagnózisát és gyógyítását. Ezért is választotta az SZBK legutóbbi éves eredménybeszámolója fő témájául a sejtmembránok és lipidek gyógyszerkutatásban eddig fel nem ismert jelentőségének bemutatását.

A zsírelváltozások felismerésével megnyílhat az út az agyi leépülés elleni gyógyszer kifejlesztésére

Miként a genetikai elváltozások egyes betegségek ujjlenyomataként szolgálhatnak, ugyanúgy a membránjainkban található lipidek rendellenességei is utalhatnak bizonyos kóros állapotokra - tájékoztatta lapunkat Vígh László akadémikus. Létezik olyan lipidösszetételbeli eltérés, amely már évekkel a tünetek jelentkezése előtt lehetővé tenné a később létrejövő betegség prognosztizálását. A szegedi kutatók összegyűjtötték a cukorbetegséggel együttjáró markáns zsírelváltozásokat, amelyek a sejt membránjában levő inzulinreceptorok működésében okoznak zavarokat. Ha felismerjük ezeket az eltéréseket, megnyílik az út új, a kettes típusú cukorbetegség elleni orvosságok fejlesztésére. A diabétesz vagy az Alzheimer-kór ugyanis részben lipidbetegség: ilyenkor a sejt néhányezer-féle lipidmolekulájából akár csak 5-10 "elromlik", vagy rossz helyen van. Azt egyelőre nem tudjuk, miért válik súlyossá bizonyos neurodegeneratív betegségben szenvedők állapota idősebb korban, vagy miért van esély kialakulásukra akár 30-40 esztendősen. A föltételezés szerint ebben is döntő szerepe lehet a sejtjeink membránjaiban végbemenő lipidösszetétel módosulásnak.

Bebizonyosodott az is, hogy a táplálkozásnak, a szervezetbe juttatott omega-3 zsírsavaknak (melyek szintén lipidek) pozitív hatásuk van a neurodegeneratív betegségekben. A tengeri halakban lévő bizonyos zsírmolekulák gátolják az elbutulást, s jelentősen javítják az Alzheimer-kórosok állapotát, csökkentik tüneteiket. A membránok funkcióiban létrejövő "zavarok" kijavíthatók bizonyos lipidekkel kölcsönható gyógyszermolekulákkal is. Erre a felismerésre ma már tervszerű gyógyszerkutatást-fejlesztést alapoznak a szakemberek. Úgy tűnik, még a rákgyógyítás sem nélkülözheti a jövőben a lipidkutatók munkáját.

Természetes, hogy bennünket, betegeket vagy potenciális pácienseket az érdekel, mikor válik ebből a tudásból számunkra enyhülést hozó, bekapható pirula. Vígh László válasza reményt keltő: a LipoPharma nevű spanyol és a szegedi szakemberek által alapított LipidArt cég összefogva közös EU-s pályázatot nyújtott be "Rákgyógyítás lipidterápiával" címmel az Eurostars projektre. A munkát a spanyoloknak arra az eredményére alapozzák, hogy a mediterrán diéta lényege, az olívaolaj kedvezően befolyásolja membránjainkat, módosítja azok finomszerkezetét úgy, hogy ez által egyes membránbetegségek korrigálhatók. Arról kevesebb szó esik, ám bebizonyosodott, hogy ez a növényi olaj a vérnyomást is csökkenti, sőt a természetes lipidszármazékokkal még agytumort is kezelnek.

Hogy minek köszönhető a gyógyulás lehetősége? Az olívaolajban lévő olajsav, annak szintetikus származékai, illetve bizonyos lipidkölcsönhatásokat előidéző molekulák képesek kijavítani egyes membránhibákat. Hogy miféle kísérletek bizonyították ezt? A kutatók mesterséges cukorbetegséget hoztak létre izomsejtekben, zsírsejtekben, s megnézték, egységnyi inzulin mennyi cukrot képes behajtani a sejtekbe. Vizsgálták a lipidekkel kölcsönható, membránmódosító szerek hatását a sejtek cukorfelvételére, tesztelték az inzulinreceptor lipidkörnyezetét. Megállapították, hogy a receptor aktivitása nagymértékben függ az azt körülvevő lipidmolekuláktól.

A spanyol és szegedi biokémikusok különböző rákos sejttenyészetekkel is kísérleteztek. A tumorsejteknek azt a képességét szerették volna megérteni, hogy kemoterápiás kezelésnek miért áll ellent egy kis százalékuk, miközben a többségük elpusztul. Az ok: a rákos sejt ugyanúgy igyekszik védekezni a környezeti stresszekkel szemben, mint az élővilág egészséges sejtjei. A túlélés érdekében ugyanazt a fehérjecsaládot (a stresszfehérjéket vagy dajkafehérjéket) mozgósítja, hogy megmeneküljön. A kutatók azt találták, hogy a rezisztens ráksejtekben legalább két-háromszor annyi stresszfehérje található, mint az elhaltakban. A biokémikusok most erre a kóros "stresszfehérje felülszabályozottságra" keresik a választ. Különleges mikroszkópjukon mintegy háromszáz élő sejt sorsát képesek egy időben és egyenként figyelemmel kísérni, hogy felismerjék azokat a membránhibás "deviáns" tumorsejteket, amelyek kórosan magas stresszfehérjeszinttel jellemezhetők. Úgy tűnik ugyanis, hogy ha jól működne a sejtek membránba ágyazott stresszérzékelő mechanizmusa, akkor a stresszfehérjék szintje normális értékhatárok között maradna. A spanyol és magyar kutatók együttműködésének tehát az a végső célja, hogy a kemoterápiás kezelés elől rendkívül magas stresszfehérje-termeléssel menekülni képes tumorsejteket úgy szelídítsék meg, hogy ne menekülhessenek meg a kemoterápia pusztító hatásától.

Mi várható még a spanyol-magyar együttműködéstől? A szegedi labor olyan kis molekulák megtalálását tűzte ki célul, amelyek a membránokba beépülve képesek kijavítani egyes membránhibákat. A spanyol kutatók főleg természetes lipidekkel kapcsolatos eredményei pedig már igen előrehaladtak a gyógyszerré válás útján: a klinikai kettes fázisban, tehát embereken próbálják ki az eddig laboratóriumokban bizonyított gyógyító hatásokat.