Jótékony feledés
A kaliforniai egyetem kutatói önkéntesekkel csekély, még nem altató dózisú, műtéteknél használt Sevoflurant lélegeztettek be. A kontrollcsoport placebót, azaz hatóanyag nélküli gyógyszert inhalált. Ezt követően indifferens, illetve sokkoló hatású, baleseteket ábrázoló fotókat mutattak nekik. Egy hét múlva a kontrollcsoport tagjai a banális fényképek 12 százalékára, a brutálisabb felvételek 29 százalékára emlékeztek pontosan. Ugyanez az altatógázos csoportban 10, illetve 5 százalék volt, azaz Sevofluran mellett a rossz élményeknek csak a huszadrészét sikerült feleleveníteniük.
Azt már régóta tudják, hogy a Sevofluran az agyban átmenetileg megszakítja két fontos, az érzelmek feldolgozásával kapcsolatban álló képlet, az amygdala és a hipocampus közti idegpályákat. A kísérlet csak egy lépés volt az érzelmek és az emlékezés bonyolult idegrendszeri kapcsolatának feltárásában.
Bár a gyakorlati gyógyításban a józan ész és az egészségeses emberi attitűd nevében jogosan viszolyoghatunk attól, hogy operációk során használt altatógázzal mesterségesen beavatkozzunk az emlékek birodalmába, a pszichiáterek felfigyeltek a kísérletre. Ugyanis a poszttraumás stressz, a nagy megrázkódtatást átéltek gyógyításának fontos része a kínzó emlékek feldolgozása. Erre elsősorban pszichológiai módszerek - és a jótékony feledés a gyógyír. Bár gyógyszereket is használnak a PTSD kezelésére, az altatógázt ez idáig nem preferálták. Meglátjuk.