A diszlexiát könnyebb megelőzni
A hangsúly az "időben" szón van. Ugyanis a diszlexia a kor előrehaladtával egyre nehezebben befolyásolható. Harmadik-negyedik osztályban már csak "kármentés", tüneti terápia lehetséges - igazi olvasást szerető ember nem lesz a gyerekből. Ha viszont már az óvodában világossá válik, hogy baj lesz az olvasással, az ún. diszlexiaprevencióval megelőzhetőek az iskolai kudarcok. És bár a diagnózis felállításához szakember szükségeltetik, némi szülői és óvodai odafigyeléssel már ötéves korban fel lehet vetni a majdan kialakuló olvasási zavar gyanúját.
Amikor megkértem Balóné Dányi Izabellát, a szegedi Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátria logopédus-gyógypedagógusát, hogy ismertesse a diszlexiára utaló korai jeleket, meglepődtem, ezek mennyire egyszerűnek és logikusnak tűnnek még a laikus számára is. Diszlexiára utal, ha az ötéves túl sok - tíz vagy még több - hangot hibásan ejt ki, és főleg az, ha ezeket kortársainál jóval lassabb ütemben korrigálja. Ha kitartóan keveri a zöngés hangokat a zöngétlenekkel (béka-péka, gomba-kompa stb.). Ha nem érdeklik a mesék, ha nem bír verseket megtanulni, illetve megjegyezni; ha a nyelvtani-fogalmazási szabályokat feltűnően és kitartóan megszegi (kutyák-kutyákok).
Nemcsak a beszédre, hanem a mozgás kisebb-nagyobb zavarára, bizonytalanságára is figyelni kell. A mackós járás, a feltűnő ügyetlenség, a rajzolási képtelenség, a bal- és jobbkezesség kialakulásának hiánya, a bizonytalan tér- és időbeli tájékozódás, a rossz ritmusérzék (például nem bírja tapssal kísérni a mondókákat) mind-mind diszlexiás jel lehet.
Persze ezek csak gyanújelek, melyekből még nem következik, hogy a gyerek okvetlenül diszlexiás lesz. Elsősorban az amerikaiak járnak elöl olyan, óvodásokkal játékosan elvégezhető vizsgálatok bevezetésével, mint pl. a Columbia Egyetem diszlexia-előrejelző gyorstesztje vagy a Sindelar-vizsgálat és a DPT-teszt, melyekkel nagyobb találati pontossággal kiemelhetőek a veszélyeztetett gyerekek.
Most jöjjön néhány példa arra, hogy a gyógypedagógus diszlexiás prevencióval hogyan fejleszti a gyermek képességeit. Balóné Dányi Izabella kiemeli, hogy az oldaliság ismerete az írott szövegnél is nélkülözhetetlen. Gondoljunk például a "b" és a "d" betű összetévesztésére. Szellemes módszereket vetnek be. A baloldaliságot a mellkas bal oldalára tűzött piros szívecskével, a jobboldaliságot a "bemutatkozó" jobb kéz gyakori használatával erősítik. A szem-kéz mozgás összehangolását játékos rajzfeladatokkal fejlesztik. Húzzon vonalat az üres papír átlós sarkaiban levő sajt és egér között. Később nehezítsük a játékot behatárolt utakkal, útvesztőkkel.
Ha a zöngés hangot zöngétlenül ejti, utánozzuk a méhecske zümmögését, és közben fogjuk a nyakunkat, hadd érezzük a gégefő rezgését. A ritmusérzékelést szótagolós mondókákkal (rá-di-ó!), dalokkal, tapssal erősítsük.
A diszlexiások nem tudják például megmondani, hogy "P"-vel kezdődik a Pista szó. Sok-sok gyakorlással - inkább változatos játékokkal - kell megtanítani őket, hogy a szó elején, közepén vagy végén melyik hangzók helyezkednek el.
És ha csak a "harcmezőn", az iskolában derül ki a diszlexia? Akkor az speciális oktatást - gyógyítást - igényel. Magyarországon a Meixner Ildikó fémjelezte módszert alkalmazzák. A késleltetett írástanítás egyik része, hogy diszlexiásnak nem szabad egyszerre vagy gyorsan, egymás után megtanítani egy betű négyféle vizuális alakját. Azaz elég, ha sokáig csak a kis nyomtatott betűket sajátítják el, a nagybetűk, pláne a folyóírás gyakorlása néhány hónap eltolódással történjen. Az összekeverhető betűket (b-d, ú-ű, ó-ő) időben egymástól széthúzva kell megtanulniuk, a diszlexiásokra jellemző ún. homogén gátlás miatt (azaz a "b"' rögzülését megakadályozza az új információ, a "d"). Sok-sok leleményesség, türelem, főleg szaktudás kell mindehhez.
És akkor még nem beszéltünk a mozgásfejlesztésről, az ügyességet javító játékokról (ugrókötelezés, célba dobás és társai), a zeneterápiáról.
Legalább ilyen fontos a lelki zavarok: az iskolai kudarcok okozta szorongást és agresszivitást kezelni. Ebbe beletartozik a szülő (ön)terápiája is. Meg kell értenie, el kell magával is fogadtatnia, hogy a diszlexia se nem fogyatékosság, se nem "rosszaság". Hogy a gyerek intelligens, okos - sokszor okosabb kortársainál. A diszlexia sosem jár a szellemi képességek elmaradásával, az IQ (intelligenciahányados) mindig 70 felett van! Mivel szavak helyett képekben gondolkodnak, nemegyszer gyorsabban felismerik az összefüggéseket. Nem véletlen, hogy sok tudós és művész is diszlexiás - gondolták volna, hogy Einstein és Mengyelejev is diszlexiás volt? Róluk még senki sem állította, hogy buták lettek volna...
A diszlexia persze teher - különösen intoleráns társadalomban. Már csak ezért is jobb megelőzni, mint gyógyítani.
