Tíz éve fedezték fel, hogy távoli szupernóvák fénye halványabb a vártnál, tehát messzebb vannak tőlünk. Ebből a világegyetem tágulásának gyorsulására következtettek, a gyorsítást pedig a máig ismeretlen, titokzatos sötét energia számlájára írták.

Edward Kolb (Fermi nemzeti laboratórium, USA) és munkatársai tavaly újra elemezték a szupernóvaadatokat. Alapfeltevésük különbözött a korábbi elemzésekétől: ők a világegyetemet ementáli sajthoz hasonlóan lyukakkal teli rendszernek gondolták, míg a hagyományos leírás nagy méretekben homogénnek tartja a világegyetemet. Nagy üres térségek valóban vannak az univerzumban, egymilliárd fényév átmérőjűt is ismerünk már. A sajtmodellben a kisebb anyagsűrűségű tartományok konkáv lencseként eltérítik a fényt, mégpedig nem felénk, hanem tőlünk el. Ha a szupernóva fénye egy sor ilyen üres térségen halad át, akkor lényegesen elhalványul. Kolb tehát sötét energia feltételezése nélkül magyarázatot adott a szupernóvák megfigyelt kisebb fényességére.

Kritikusai szerint Kolb számításaiban szépen egy vonalba rendeződtek a sajtlyukak, az üres térségek, a világegyetem azonban sokkal bonyolultabb szerkezetű, a véletlen jelleg dominál az üregek eloszlásában is. E. Flanagan (Cornell Egyetem, New York) reálisabb modelljében véletlenszerűen oszlanak el az egyenként egymilliárd fényév átmérőjű üres térségek. A szupernóvák fénye áthalad a sűrű anyagot tartalmazó tartományokon éppúgy, mint az üres térségeken. A szupernóva fénye halványabban ér hozzánk, ha főként üres térségeken haladt át, és fényesebben, ha elsősorban sűrűbb anyagtartományokon hatolt át. (A sűrűbb tartományok konvex lencseként felénk térítik el a fényt, ezért látjuk fényesebben a távoli tárgyat.) Az így számított fényességek azonban nincsenek összhangban a megfigyelések eredményeivel, a távoli szupernóvák között nincsenek halványabbak és fényesebbek, csak halványabbak. Tehát továbbra is szükség van a sötét energia bevezetésére.

A kérdés további vizsgálatokat érdemel. Egyenetlen anyageloszlást, üres térségeket feltételezni sokkal természetesebb, mint bevezetni egy teljesen ismeretlen valamit, a sötét energiát. P. Ferreira (Oxfordi Egyetem) a Physical Review Letters hasábjain újabb elképzelést mutatott be. A szupernóvaadatok érthetővé válnak, ha feltételezzük, hogy egy néhány milliárd fényév átmérőjű üres térség (sajtlyuk) belsejében, annak közepén élünk. Flanagan ezt az elképzelést elvileg lehetségesnek tartja, de a kopernikuszi elvre emlékeztetett: nem foglalunk el kitüntetett helyet a világegyetemben.