Két amerikai közgazdász, Julien Lahon és Robert Chase figyelt fel erre az érdekes összefüggésre, amikor 2003-ban a Világbank megbízásából a Fülöp-szigeteken 135 távol-keleti falvat felkeresve vizsgálták a fogyasztói szokásokat. Amikor három év múlva visszatértek ugyanezekre a helyekre és megismételtek a felmérést, a mobilhasználók száma jelentősen megugrott - ám a dohányosok száma, kis mértékben ugyan, de csökkent. Ugyanakkor a lakosok étkezésre, közlekedésre, alapigényeik kielégítésére ugyanannyit költöttek, mint korábban. A kutatók szerint a cigarettázás és mobiltelefonálás költségeit ugyanabból a helyiek számára luxusigénynek nevezhető pénzügyi kosárból fedezik. És itt e két - bizonyos értelemben egyaránt függőséget okozó - "luxusigény" konkurál egymással. Ha pedig a harmadik világ szegényeinek választaniuk kell, ritkábban mondanak le a telefonhívásról, mint a nikotinról.

Azért ez a mobiltúlsúly a tehetősebb államok polgárainál is megfigyelhető. Egy felmérés szerint a japán tinédzserek (is) képtelenek lemondani a mobilról, és ha megszorulnak, inkább kevesebbet cigiznek. Szerintem Magyarországon is akadnak olyanok, akik választásra kényszerülnek. Hát ennyi hasznunk már van a fogyasztói társadalom áldásaiból...