Hősünk harmincas éveiben járó, törvénytisztelő családapa. Internetes zenét többnyire a YouTube-on és a hasonló rendeltetésű, de kizárólag audiofájlokat megosztó Radioblogclub.com-on fogyaszt, fájlcserével ritkán foglalkozik. Mindezt csak azért bocsátjuk előre, hogy az olvasó lássa: nem tipikus zenekalózról van szó, hanem egy egyszerű, átlagos felhasználóról.

Történt, hogy a karácsony előtti napokban mesénk főszereplője szembesült a fájdalmas ténnyel: a CD-t, amit egy kedves ismerősének szánt ajándékba, már évek óta nem árulják. Nagy nehezen azért mégis rábukkant valahol: az egyik távközlési cégcsoporthoz tartozó online zeneáruházban. (Itt - hogy a témában teljesen tájékozatlanok is értsék - digitális formában rögzített és tömörített zenét, vagyis hangfájlokat árulnak.) Megfelelőnek tűnt az ár is: a számok darabja az éppen érvényes akcióban 240 forintba került, vagyis a 11 dalt tartalmazó albumért 2640 forintot kértek - nagyjából ugyanannyit, mint amennyibe a lemez a boltban kerülne, ha lehetne kapni. (Az említett shopban akción kívül a legtöbb dal ára 350 forint, azaz egy átlagos, mostanában megjelent lemez letöltve akár drágább is lehet, mint ha CD-n vásárolnánk meg.)

A lehetőségek mérlegelése után megszületett az elhatározás: az albumot le kell tölteni. Ez azonban a valóságban bonyolultabb volt, mint gondolnánk. A letöltést hosszadalmas, a legtöbb személyes adatra kiterjedő internetes regisztráció előzte meg (annak ellenére is, hogy hősünk a szóban forgó cégcsoport mobiltelefonos és e-mail-szolgáltatását használja, vagyis az összes adata megvan már a cégnél, és ezt - például az e-mailezéshez szükséges felhasználónév és jelszó kérésével - könnyedén ellenőrizni is lehetne). A körülbelül negyedórás regisztráció és a mailben megkapott hozzáférés beélesítése után következhetett a fizetés. Természetesen ez sem működik egyszerűen, azaz szó sem lehet például arról, hogy a letöltött számok árát mondjuk a következő havi mobilszámlához csapják...

A bankkártyaadatok megadása után végre megkezdhette a kiválasztott számok letöltését. A vásárlási folyamat elindításától a fájlok megérkezéséig nagyjából fél óra telt el.

Emberünk ezen a ponton elégedetten dőlt hátra: a zenéket kiírta egy pendrive-ra, és úgy érezte, hogy kezében a tökéletes ajándék. Az igazi meglepetés akkor érte, amikor a biztonság kedvéért megpróbált belehallgatni, és kiderült, hogy olyan, digitális másolásvédelemmel ellátott hangfájlokat kapott a pénzéért, amelyeket ésszerű feltételekkel (azaz újabb regisztrációs lépések, név- és jelszó-kombinációk stb. nélkül) csak azon a gépen tud meghallgatni, amelyiken a letöltést elvégezte - ilyesmit pedig normális ember nem ad ajándékba.

Ezzel csupán annyi a gond, hogy a vásárlást megelőzően semmi nem figyelmeztet rá, hogy korlátozott felhasználhatóságú zenéket kapunk. Ráadásul (bármilyen, hasonló értékű adatállományal, például egy DVD-n rögzített filmmel összehasonlítva) már a zenei CD is egy túlárazott vagy legalábbis megmagyarázhatatlan árképzésű termék. Igaz, legalább megvan az az előnye, hogy a megvásárlás után szabadon használhatjuk, a rajta lévő állományokat másolhatjuk, küldhetjük stb. Ám ha ugyanezért a pénzért (vagy drágábban) az online zenekereskedelem csupán értéktelenebb árut ad, nem lehet csodálkozni rajta, ha nem tolonganak érte a vevők.

Epilógus:

Hősünk végül is megoldotta az ajándékozás problémáját, mégpedig az internet segítségével. Letöltötte a RealPlayer nevű ingyenes médialejátszó programot (a művelet elején gondosan beikszelve azt az opciót, hogy a szoftver a YouTube-ról is tudjon felvételeket rögzíteni). Ezután a YouTube-n megkereste a kérdéses dalokat, és lejátszás közben egyetlen egérkattintással másolatot készített róluk a gépén. Végül letöltötte a FormatFactory nevű, szintén ingyenes konvertálóprogramot, amivel mp3-formátumúvá lehet alakítani a YouTube-ról lementett számokat. Az alig negyedórás procedúra végén ott sorakoztak a számítógépén a megfelelő minőségű hangfájlok, méghozzá egyetlen fillér kiadás, és egyetlen illegális cselekmény nélkül (a magáncélú, nem profitszerzési célzatú letöltés legálisnak számít).

Így lett belőle - a kiadók megfogalmazásával élve - zenekalóz. Pedig csak egy albumot szeretett volna adni valakinek karácsonyra.

Túl sok időt és pénzt igényelnek az online zeneboltok