Szellemek az e-mailekben
Sehol nem tanítják az e-mailezés illemtanát. A "netikett"-et, az e-mailezés és az interneten való viselkedés írott szabályait megtalálják ugyan a keresők, de sokan nem is tudják, hogy van ilyen, így nem is keresik. Az internetszolgáltatók szerződéskötéskor szintén nem szabályozzák a felhasználó viselkedését a neten, noha számos "kihágást" büntetnek, pl. a kéretlen e-mailek tömeges küldését, azaz a spamelést.
Az újévi fogadalmak közé azonban érdemes bevenni, hogy ezentúl csak illedelmesen, "netikusan" e-mailezünk, cikkünkben ezért összeszedtük, mire ügyeljünk.
- Mivel az e-mailek közvetlenül hatnak az olvasóra, a képernyőről szinte megszólalnak szavaink, nem szabad sokat írni: tömören, kétsoronként tördelve, legfeljebb négybekezdésnyit írjunk, és használjuk a megszólítást, legalábbis első esetben, később, a gyors e-mail-váltásban már lehet az élőbeszédhez hasonló a szöveg.
- Fontos a "tárgy", illetve a "téma" sor kitöltése: a levelet olvasó így tudja, hogy beérkező üzeneteit hogyan rangsorolja, melyikkel kezdje.
- Soha NE ÍRJUNK CSUPA NAGYBETŰVEL, az a kiabálásnak felel meg a neten, az emelt hang idegesítő megfelelője a képernyőn.
- Óvakodjunk a "küldd tovább" tartalmú levelektől, ezek lánclevelek, tartalmuk pedig álhír, kacsa, angol nevén hoax. Általában veszélyre (vírus, traffipax, gyerekrabló!) hívja fel a figyelmet, de ezek a legtöbbször hamis, jó esetben csak számunkra érdektelen, viszont izgalmas információk. Ha továbbküldjük, becsapjuk magunkat és másokat is - de beteljesítjük annak a szándékát, aki útnak indította. "Human engineering" áldozatok leszünk. Az angol kifejezés azt jelenti, hogy az emberi természet jellegzetességeit - segítőkészség, óvatosság stb. - kihasználók indítják útjára ezeket az e-mail címekre vadászó leveleket, hogy a továbbküldéskor sok-sok működő címet szerezzenek, és azokat sötét céljaikra felhasználhassák. Szabadszájú, karakán, de hasznos információk olvashatók a lánclevelekről, azok küldőiről és megszüntetésük lehetőségeiről a http://yikes.tolna.net /hoax/ oldalon, az igaznak látszó, mégis pofátlan átverésekről pedig a www.urbanlegends.hu címen.
A lánclevelek tehát butaságok, és továbbküldésük ártalmas. Van olyan levél, amelynek már fogadása, megnyitása is káros lehet, mert ezek vírust, kémprogramot vagy "férget" tartalmaznak. A fent említett "human engineering" (magyarán: átverés) ma a vírusok terjedésének leggyakoribb módja. Tehát a rosszindulatú programok nem maguktól terjednek, hanem az átvert (tájékozatlan, hiszékeny, kíváncsi) felhasználók maguk kattintanak rá a "malware"-t telepítő programot indító linkre vagy gombra. A Windows belső és más szempontokból hasznos tulajdonsága, hogy sokféle módon teszi lehetővé programok indítását - ezt viszont a rosszindulatú programozók alaposan kihasználják.
Az ismert kártevők vírusellenőrző programmal kiszűrhetők, ingyenes is van, és saját kezűleg feltelepíthetők, lásd például a www.virushirado.hu weboldalt. A web használatának elengedhetetlen feltétele a vírusellenőrző használata. Ezzel együtt alapszabály: az ismeretlentől érkező levél gyanús, csatolmánya még inkább. Hiába barátságos a hangneme és kínál ezt-azt, óvakodjunk! (A bajok elkerülésének egyik gyökeres módszere, ha a webezést, a levelezést nem Windowsból, hanem valamilyen telepítés nélkül indítható Linuxból végezzük, ebben a környezetben hatástalanok a rosszindulatú programok. De hülyeség ellen ez sem orvosság.)
Soha nem szabad interneten, e-mailben megadni a bankkártya PIN kódját! Akkor sem, ha (látszólag) maga a bank kéri udvarias, logóval ellátott, névvel aláírt e-mailben, hogy megelőzzön egy csalást. Ezek adathalász e-mailek. Hihetetlen, de működnek, a nagy számok törvénye szerint mindig találnak olyat,, aki áldozatul esik a trükknek. Ma már minden bank sokszor, hangsúlyosan tájékoztatja ügyfeleit, hogy SOHA nem kér személyes azonosítót e-mailben. Tehát aki kér, az csaló. Általában angol nyelvű szemétlevélben érkeznek ilyen próbálkozások, de voltak már Magyarországra, meghatározott bankra célzott akciók is. A kár nem volt jelentős, de volt, aki bedőlt.
E sorok írásakor lényegében az egész ország karácsonyi szabadságon van, és otthonról e-mailezik, magánügyekben. Nos, ezt óvatosan teheti meg munkaidőben, hisz a cégek ellenőrizhetik adataik útját, így dolgozóik elektronikus levelezését is. (Elvileg kötelező erről értesíteni a dolgozókat a felvételkor.) Érdekes lélektani jelenség, hogy az e-mailben elküldött bírálat vagy kritika sokkal élesebb, ha főnök, munkatárs gyakorolja, vagy akár szülő küldi a gyerekének: legyünk visszafogottabbak, mint élőszóban, annak ellenére, hogy az e-mail majdnem élőszó.
Hasonlóan erős hatású az e-mailes jókívánság (de nem a tovább-, tovább-, továbbküldött giccses bemutatók!), a digitális dicséret nemcsak sokszorosan erősíti a kapcsolatokat, átviszi a jó érzést, többször elolvasható, virtuális üzenőfalra kitehető, erőt adó lehet, használjuk bátran! Persze csak ha valódi teljesítmény van mögötte, mint például olvasóink mögött, akik a fentieket megtanulják, megfogadják, és be is tartják.
