Depresszió és szívbetegség
A korábbi vizsgálatok részletekbe menően tisztázták a lelki bajok, valamint a verőeres rendszer betegségeinek összefüggéseit. Régről ismerjük, hogy egyes személyiségtípusok hajlamosabbak szívinfarktusban megbetegedni, ezek jobbára versengő, teljesítménycentrikus emberek. Az idegeskedésre, agresszivitásra való késztetés ugyancsak meghatározó. Más oldalról az is ismert, ha egészséges ember depresszióba esik, könnyebben betegszik meg szervi bajokban.
Az orvostudomány adós még az okok megjelölésével, azaz mindmáig nem tudjuk, melyek azok a szervezetben zajló kórélettani folyamatok vagy egyéb tényezők, amelyek depresszióban a szív és az agy érrendszeri betegségeinek gyakoribb előfordulásáért felelősek.
Egy San Franciscó-i orvoscsoport 1017 szívbeteget nyolc éven át tanulmányozott. Az eredményeket most novemberben a Journal of the American Medical Association című tekintélyes lapban tették közzé. A vizsgálat kezdetekor, 2000-ben, a betegek egyötöde szenvedett depresszióban. Összehasonlításul a többiek, a nem depressziós szívbetegek szolgáltak. Azt vizsgálták, gyakoribb-e a depressziós betegcsoportban az újabb szívroham, szívinfarktus, szívelégtelenség, stroke vagy a hirtelen elhalálozás. Nyolc év alatt összesen 341 ilyen eseményt regisztráltak. A válasz egyértelmű; a szív- és érrendszeri esemény arány 10 százalék volt a depressziósok között, de csak 6,7 százalék a depresszióban nem szenvedők körében. Ez másképpen azt jelenti, hogy egyetlen szív- vagy agyi esemény kockázata az egészségesekéhez képest jelentős mértékben (31 százalékkal) nagyobb.
Kérdés, miért melegágya a depresszió az érbetegség roszszabbodásának, újabb rohamoknak. Az egyik ok biokémiai lehet. Depressziósok szervezetében nagyobb mennyiségben mutathatók ki azok a gyulladással összefüggő fehérjék, amelyek kitüntetett szerepet játszanak a szív és agy verőeres elzáródásának kialakulásában, az ún. plakkrupturában. Másfelől azonban a nemkívánatos magatartásformák állnak előtérben. Depressziósok közt feltűnően sok a dohányos (kétszeres gyakoriság), továbbá a betegek gyógyszerszedési fegyelme ugyancsak hagy kívánnivalót maga után. A legfontosabb ok mindazonáltal, hogy a betegek mozgása a minimálisra csökken. Viola Vaccarion, atlantai epidemiológus ezt különösen jelentős megfigyelésnek tartja. A vizsgálat vezetője, Mary Whoolay azonban óv a gyors következtetésektől, hiszen nem tudni, mi volt előbb, a testmozgás hiánya vagy maga a depresszió. "Ellenpróba" aligha lehetséges, mert a depressziósok, ha el is határozzák a rendszeres testgyakorlást, gyorsan felhagynak vele.
Sokan azt hiszik, a depreszsziót megakadályozni vagy leküzdeni csupán akarat kérdése. Sajnos tévednek. A betegség nemcsak önmagában jár szenvedéssel, de szív- és érrendszeri következményei is súlyosak.
