A legfrissebb tudományos eredményekről az idén Budapesten számoltak be a terület szakértői a világon először megrendezett Canine Science Forum keretében. Az elsőség nem véletlen:

Csányi Vilmos, az ELTE etológiai tanszékének egykori vezetője és kutatótársai voltak azok tizenöt évvel ezelőtt, akik a világon először fogtak hozzá a kutyaelme vizsgálatának mai megközelítéséhez. Az állatokat nem ketrecben, hanem szociális környezetben (gazdájával) figyelték meg. Legalább egy évtizedig tartott, amíg a szakma magát a felvetést, illetve az ezzel kapcsolatos publikációkat elfogadta.

2004-ben jutottak el odáig, hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság a kutyák feladatmegtanulásával kapcsolatos cikküket az év legjobb biológiai cikkének titulálta.

"A konferencia sikere is azt mutatta, hogy a korábbi hozzáállás megváltozott, és egyre többen vallják azt, hogy a kutya is gondolkodik" - mondta el Csányi Vilmos. Méghozzá képekben látja az összefüggéseket, ahogy feltehetően az összes állat. "Tizenöt év munkája alapján elmondhatjuk, hogy a kutyaelme képes a szociális viselkedés körében a megértésre. Tehát képes megérteni szociális viszonyokat, képes szabályokat követni, utánozni, és képes a szociális viszonyokból bizonyos dolgokat kikövetkeztetni. Például, hogy mi fog történni, hova megyünk, ki jön, ki marad, kinek kell segíteni, kinek van valami baja. Ez egy nagyon fontos, emberhez hasonló tulajdonság."

A kutya háziasítása több mint tízezer éve kezdődött, s azóta agytérfogatuk mintegy 10 százalékkal csökkent - erre a farkas és a hasonló méretű mai kutya agyának összehasonlításából lehet következtetni. Sok viselkedéskutató ezért is jutott arra a következtetésre, hogy a kutyák pusztán a farkasok csökkent értelmű rokonai.

Az ember mellett eltöltött évezredek az agytérfogat csökkenése ellenére is meglepő hatással voltak a kutyák megismerő képességeire. A kutatók például egyre inkább meg vannak arról győződve, hogy a kutyák érzékelik, hogy mi a jó vagy a rossz módja az emberek komplex világával való kapcsolatteremtésnek.

Mark Bekoff, a boulder-i University of Colorado kutatója évtizedek óta figyeli a kutyák viselkedését játék közben. Szerinte nagyon sok társas állatfajnál, így a kutyáknál is a vad játék - Bekoff kifejezésével: - a "moralitás" kezdetleges kialakulását segíti. A játékos csaták ugyanis nagy ritkán csapnak át igazi "harcba", ami azt mutatja, hogy az állat szabályok szerint játszik és a másiktól is ugyanezt várja el. Vagyis meg tudják különböztetni a jót a rossztól. Bekoff szerint ez egy olyan túlélési alkalmazkodó viselkedés, amely más, társas interakcióban segíti az állatokat.

Az ember mellett eltöltött idő alatt "nyelvük" is sokat változott. Pongrácz Péter, az ELTE etológiai tanszékének kutatója szerint az ugatás, amely a vadon élő kutyák között nem jellemző, a háziasítás során fejlődött ki, és leginkább azért, hogy a kutyák velünk, emberekkel lépjenek kapcsolatba. Pongráczék kísérleteikkel bebizonyították, hogy a kutyaugatás valóban hordoz az ember számára érthető információt. Azt találták, hogy olyan emberek, akiknek sosem volt kutyájuk, "megértették" a különböző szituációkban elhangzó ugatásokat: játszó, magányos, vagy idegenekkel találkozó kutyák ugatását. Az általuk kifejlesztett számítógépes program több száz bedigitalizált ugatás hangot dolgozott fel, amelyből kiderült, hogy a különféle típusú ugatásformáknak mind sajátos frekvenciájuk, tonalitásuk, ritmusuk van, s ez által a szoftver a hangadatbázisban nem szereplő ugatásokat is be tudja azonosítani. Az ugatás tehát a kutya lelkiállapotáról árulkodik.

A kutyák nem elég, hogy "beszélnek" hozzánk, még meg is értenek bennünket. Akiko Takaoka Kiotói Egyetem kutatója kísérletében ismeretlen női és férfihangokat játszott kutyáknak, melyekhez azonnal egy emberi arcot társított egy képernyőn. Ha nem egyezett a hangot megszólaltató és a képen látható arc neme, a kutyák tovább nézték a képet. Egy másik kísérletben a Cambridge-i Egyetem kutatói azt látták, hogy ha egy játék kicsinyített mását mutatták a kutyáknak, odahozták az eredetit. Az egyik kutya még egy fotó alapján is be tudta azonosítani a tárgyat.

Topál József, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa szerint a kutyák hasonlóan azonosítják be az emberi kommunikációs formákat, mint a gyerekek. Mi több, úgy véli, hogy az evolúció során a kutyák elméje a társas interakciókra specializálódott.

A fenti és más kísérletek sok kutatót arra késztetnek, hogy azt feltételezzék, a kutyáknál az úgynevezett naiv tudatelmélet egy kezdetleges formája jelenik meg, vagyis képesek a másik - az ember - érzelmeit, lelkiállapotait érzékelni és azokra reagálni. Ezt sokan azonban már túlzásnak gondolják. Akárhogy is van, érdemes kedvenceinkre olyan szemmel nézni, hogy tudjuk, talán sokkal többet értenek és érzékelnek annál, mint azt sokan gondolják.