Az akciós - 350, 990, 1999 Ft-os - DVD-k sikerrel szorítják le a nosztalgiaokokból történő másolást. Ugyanis mostanra lényegében minden valamirevaló film megjelent. Bármelyik áruházlánc DVD-turkálójában fellelhető például Steven Spielberg első filmje, az 1971-es Párbaj, minden bosszúállós-teherautós-üldözős film őspéldája. De sok más rétegfilm is megjelent egy mozijegyárban, jellemzően a teljes Tarantino-életmű. (Nem gyűjteményben, hanem egyenként...)

A jelenség gazdaságilag ellehetetlenítette a film-DVD-k másolását. Tapasztalat szerint a gyári DVD-k egyenes másolása kétrétegű DVD-re kockázatos vállalkozás: a selejtarány 30% fölötti, tehát az írható, kétrétegű lemez 1000-1200 Ft-os ára három vagy több film másolása esetén 1300-1600 Ft költséggé alakul, plusz az idő és a felhasznált eszközök amortizációja. A hibázás oka, hogy nem minden lemez írható bármely íróval. Csak a próbák és hibák módszerével deríthető ki, hogy fejlett, "Dual Layer" DVD-írónk milyen márkájú lemezeket dolgoz fel problémamentesen. (Példa: az előkelő Plextor író a Ricoh gyártmányú médiát nem bírja.)

Ha pedig a kétrétegű gyári lemezen levő filmet a megbízhatóan írható, de csak 4,74 GB kapacitású egyrétegű lemezre akarjuk tömöríteni, az átkódolás 2-4 óráig tart, gépünk teljesítményétől függően. Az átlag-rezsióradíj mellett tehát bőven megéri fél-egy órás turkálással megtalálni a filmet az akciós választékban. De sajnos előfordul néha, hogy a filmet annak idején forgalmazó cég jogutód nélkül szűnt meg, így az alkotás nem kerülhet be az akciós DVD-k közé a jogdíjhézag miatt.

Tévéből pedig nem lehet filmet felvenni a reklámok miatt. Azok kiiktatása annyi munka, hogy végképp nem éri meg. Továbbá, ha valaki még nem tudná, akkor eláruljuk: a kereskedelmi csatornák bevett gyakorlata, hogy a filmekből (néha 10-nél is) több percet kivágnak a reklámok javára, így több "film" fér a műsoridőbe. A reklámok nélküli csatornákon pedig csodálatosképpen csak akkortól játsszák a filmeket, amikor először megjelenik akciós DVD-n, azaz a bemutató után 1-1,5-2 évvel.

Nem minden lemez írható bármilyen íróval

Kis túlzással tehát azt állíthatjuk, hogy a DVD-felvevők szolgáltatása leszűkült az események - mérkőzések, versenyek, ünnepi műsorok stb. - és színházi, opera- és koncertközvetítések rögzítésére. Az árcsökkenés a beépített merevlemezes asztali felvevők árát lehozta a lélektani határ alá - ezekkel pedig az aktuális műsorok elmenthetők nyersen (reklámokkal) 2-3 megtekintésig, többet talán meg sem érnek.

Ebben többet tudnak a DVD-felvevők a beépített merevlemezes digidobozoknál (set top boxoknál), amelyek semmilyen módot nem nyújtanak a felvett anyag "tartósítására": a digidoboz egyetlen kimenete a képernyő. De hát a koncert-DVD már régebben egérút a komolyzene-CD keresletének drámai csökkenéséből, a popzenei koncert-, illetve nagylemez DVD-k is népszerűek, sőt láttunk már futballmeccsfelvételeket is, tehát a gyári DVD-választék növekedése itt is csökkenti a DVD-felvevő létjogosultságát.

Az eddigiek kimerítően megindokolták, miért mentek tönkre a mozik mindenhol. Az utolsó szöget az online filmterjesztés veri majd bele a mozgóképszínház koporsójába, ha az árazást úgy állítják be, hogy egy film egy mozijegynyi díjért legyen megnézhető, és ha a minősége eléri a DVD-ét.

Legvégül pedig felvázoljuk az online filmterjesztés kalózváltozatát: ha az átlag polgári sávszélesség 8 megabit/mp fölé nő (még 2-3 év....), akkor érdemes egy kisebb közösségnek egy fix IP-címes előfizetést vásárolni, és e mögé berakni egy PC-t néhány ezer gigabyte-nyi (néhány terabyte-nyi, TB, ideje hozzászokni...) merevlemezzel, rajta a kisebb közösség összes beadott filmjével. Innen pedig némi linuxos rendszergazdai ténykedés árán, kellő biztonsággal (titkossággal) a közösség, a zártkörű filmklub tagjai gépeiken tetszés szerint bármikor megnézhetik a filmeket. Arra gondolni sem merünk, hogy mindez emelt díjas SMS-en fizetett tagsági díj fejében szolgáltatásként is megvalósulhat...