Tanácsok a második tulajdonosnak
Legalább két éve több noteszgépet adnak el, mint asztalit. De már régebben kialakult az a csatorna, melyen a nagyobb, nyugat-európai cégek - állóeszköz-gazdálkodási irányelveik megvalósítása során - leselejtezett IT-eszközeiket értékesítik. Most már tehát a használt noteszgépek is kelet felé vándorolnak. A másik jelentős forrás pedig az, hogy a magyarországi forgalmazók nagy része is viszszavesz, majd továbbértékesít arra érdemes állapotban levő noteszgépeket. Messze 100 000 Ft alatt is találhatunk használható, teljesen felszerelt (DVD-s, sok USB-s, nem netbook-kiépítésű) példányokat.
A legfontosabb javaslat, hogy ne vegyünk négy évnél régebbi típust. Az interneten ellenőrizhetjük a kibocsátás idejét, ha a gép alján vagy egyéb, gyengén rejtett helyén levő teljes típusszámot beírjuk a Google keresőbe. A legkorábbi dátum jó közelítése az adott típus megjelenésének. Ha 2004 előttit találunk, az a gép nem kell. Nem azért, mert elvileg nem lenne használható, hanem mert az akkumulátora, másodsorban a mechanikája annyira leharcolt, hogy nem éri meg a felújítás költségét.
Ha a megkívánt darab ezen a teszten átment, a mechanikai állapotát ellenőrizzük: a legtöbbet használt, ezért leginkább igénybe vett rész a tápegység csatlakozója. Ez nem lehet érintkezési hibás: ha bedugott állapotban gyengéden megmozgatjuk, a tápellátás nem maradhat ki (a gép hálózatjelző fénye nem villoghat). Jó állapotban kell lennie a tápegységet és a gépet összekötő kábelnek, különösen a tápegységnél és a csatlakozó tövében, ahol állandóan hajlik. Megvizsgálhatjuk a fedél reteszelését is. Érdemes szemrevételezni a kopásokat: látszik-e még az "e", Enter, Esc, Shift, Ctrl, valamint a kurzornyíl billentyűk rajzolata?
A Li-ion akkumulátorok kapacitása három-négy év alatt akkor is erősen lecsökken, ha nem használjuk. Tehát egy hároméves noteszgép akkumulátora mindenképp az élettartama végén jár. Ez a használt laptop legnagyobb hátránya: nemigen számíthatunk másfél óránál hosszabb hálózatfüggetlenségre. Ha még lehet egyáltalán használatlan akkut kapni hozzá, az egyrészt a gép árának csaknem felébe kerül, másrészt jó eséllyel egy polcon töltötte az elmúlt három évet - pont anynyit öregedve közben, mint a gépbeli példány. (Li-ion akkumulátort 40-50%-os töltöttségű állapotban, 5-10 °C-on - hűtőszekrényben - tárolva el lehet tartani 4-5 évig. De nem valószínű, hogy bármely kereskedő ilyen gondosságra - költségre - hajlandó lenne.)
Vizsgáljuk meg az LCD fényerejét - és karcolásait. A háttérvilágítást adó fénycső fényereje a használattal arányosan csökken, cseréje sokba kerül. Ha a boltban, jó megvilágításban a vizsgált példányon a Windows alapértelmezésű indító képernyője nem jól látszik, keressünk másik gépet. Ebben a vizsgálatban az is benne van, hogy vagy jár a géppel Windows, vagy legalább legyenek képesek a boltban külső merevlemezről elindítani egyet... A karcolások pedig az előző tulajdonos "ridegtartását" jelzik, amelyek vagy árcsökkentő, vagy kizáró tényezők. Pixelhibák (fixen világító vagy mindig sötét képpontok) új LCD-ben is vannak, nem nagyon keletkeznek használat közben - ha túl sok ilyet látunk, ne vegyük meg a gépet.
Végül pedig érdemes lehet az előnyös áron megvett, márkás, két éve majdnem csúcsmodell (lásd a keretet) laptopot aktualizálni: venni bele egy sokkal nagyobb merevlemezt, és annyi memóriát, amennyi belefér, illetve amennyi pénzünk van. Mostanában 15 000 Ft egy 320 GB-os noteszgép-merevlemez, és 10 000 Ft-ba kerül 1 GB noteszgép-memória. Előbbi háromszor-négyszer nagyobb, mint az eredeti, és nem is forgott 2-3 évig. Utóbbitól meg szárnyakat kap az eddig 512 MB-ban (kis túlzással) fuldokló Windows XP. A neves márka abban is előnyös, hogy az új merevlemezre való áttelepüléshez megtalálhatók a gyártó weboldalán a meghajtó- és segédprogramok - legalább öt évre visszamenőleg.
