Féreghorror a zombicsigában
A Carpinteria mocsaraiban élő élősködő szívóférgek, más néven mételyek kedvelt köztigazdája a Cerithidea californica nevű csigafaj. Számos parazita állatfaj fejlődik ehhez hasonlóan, úgynevezett köztigazda beiktatásával, amikor a petékből kikelő lárvák átmenetileg egy másik állatfaj, például egy csiga testében növekednek, mielőtt végleges gazdájukba költöznének át.
Esetünkben a Probolocoryphe uca nevű szívóférgek lárvái élnek a csigában, míg olyan éretté nem válnak, hogy elindulhatnak végleges gazdájuk - egy rák, kagyló, hal vagy madár - felé.
Addig azonban tökélyre fejlesztve használják ki a csiga testét. Az Evolutionary Ecology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a lárvák megsemmisítik dajkájuk ivarszerveit, így a szerencsétlen puhatestű, saját szaporodása helyett minden energiáját a féreglárvák nevelésére fordítja. A taktika igen eredményes, hisz a csiga genetikai anyaga saját faja számára elvész, ennek fejében azonban a féreglárvák sokkal nagyobbra nőhetnek, mint más élősködőké, olyannyira, hogy a csiga testtömegének akár 39 százalékát is kitehetik. A fertőzött csigákon semmi nem látszik, ugyanúgy viselkednek, és ugyanúgy követik az árapály ritmusát mint fajtársaik, miközben valójában élő halottak - magyarázza Armand Kuris zoológus, a kutatás vezetője.
Persze bármilyen rafináltak is a mételyek, a lárváik nincsenek örökre bebiztosítva a csiga testében. A faj ugyanis roppant népszerű köztigazda, legalább 18 szívóféreg faj osztozik rajta. Az amelyik elsőként fészkeli be magát, korántsem biztos, hogy ott is marad. Ha akad másik pályázó, akkor komoly harc veszi kezdetét, melyben a gyengébb parazita általában elpusztul.
Azt azonban egy pillanatig se gondoljuk, hogy ilyen emberi szemmel horrorisztikusnak tűnő jelenségek csak más földrészeken vannak. Hazai fajok közt is jócskán akadnak olyan féreg- és rovarfajok, melyek hátborzongató stratégiával élnek.
A juhok epeutaiban élősködő lándzsamétely például két köztigazdát is kihasznál. Lárvái egy ideig zebracsigákban fejlődnek, ahonnan a megfelelő pillanatban csoportostól a fűszálakra tapadnak. A fűszálakon mászkáló hangyák megeszik őket, egy-két lárva ekkor a hangya agydúcába vándorol, és módosítja annak viselkedését. A hangya a tudatmódosító parazita hatására a fűszál végén rögzíti magát a rágóival, míg egy arra járó juh le nem legeli.
A hazai rovarvilág több ezer parazitoid faja, a fürkészek, gyilkosfürkészek, tőrösdarazsak, útonálló darazsak is tartogatnak meglepetéseket. Egyesek hernyókat, mások pókokat, sőt egymás lárváit is megbénítják, majd rárakják petéiket, így a kikelő lárvák a megbénított, de még élő állat testéből lakmározhatnak.
A módszereiktől függetlenül az élősködőknek fontos ökológiai szerepük van azáltal, hogy korlátozzák a gazdaállatként szolgáló fajok túlzott elszaporodását.
