Megzavarja a rák kezelését szolgáló gyógyszerek és a sugárterápia hatását, vagy épp ellenkezőleg, segíti az onkológiai kezelést a nagy mennyiségben, a vérbe injektálva adott C-vitamin? Egy nemrég közzétett egérkísérlet az utóbbit sugallja, ami arra ösztönözheti a reményüket vesztett betegeket, hogy nagy adagokban - injekció híján tabletta formájában - szedjék az aszkorbinsavat.

C-vitamin-kristályok másféle fényben

A kérdés nem új keletű: az 1970-es években a Nobel-díjas kémikus, Linus Pauling sugalmazta, hogy a C-vitamin szedése meghosszabbította a végstádiumú betegek életét. Később azonban két vizsgálat során is kimutatták, hogy tablettás alkalmazása nem vált ki semmilyen daganatterápiás hatást, napi 1000 milligrammos adagjának anyagcserére gyakorolt - például vércukorszintet vagy zsírok vérbeli koncentrációját befolyásoló - hatásai azonban kedvezőek.

Mark Levine, a gyomor-bélrendszeri és vesebetegségek amerikai országos gyógyintézetének (Bethesda, Maryland) kutatója most azt vizsgálja, van-e onkológiai hatása a C-vitaminnak, ha a vérbe injekciózzák. Laboratóriumi egereibe három gyorsan pusztító emberi daganatféleség (petefészekrák, hasnyálmirigy-daganat és egy agytumorféle, a glioblasztóma) sejtjeit juttatta be. Amikor néhány egér vitamint is kapott, azt találták, hogy a tumor növekedése átlagosan 53 százalékkal lelassult a vitaminnal nem kezeltek csoportjában tapasztalthoz képest. Levine ezt azzal magyarázza, hogy nagyobb mennyiségű vitamin éri el a tumort, ha az injekcióval közvetlenül jut a vérbe, mint ha a tablettából a bélrendszeren át kerül oda. Az antidioxáns hatású molekula, ha nagy mennyiségben van jelen, elősegíti a hatékony oxidáló - a ráksejtekre pusztító hatást kifejtő - szer, a hidrogén-peroxid kialakulását. Levine szerint az intravénás C-vitamin ezért hasznos kiegészítője lehet a konvencionális onkológiai terápiának. A The Washington Postnak adott nyilatkozatában azonban ő is elismerte, hogy ennyit is csak néhány ráktípussal való összefüggésben lehet kijelenteni.

Rákban szenvedő nők kaptak már intravénás C-vitamint egy olyan előzetes vizsgálat során, amelyet Jeanne Drisko (University of Kansas) vezetett. Célja az volt, hogy teszteljék az injekcióban adott C-vitamin, plusz másik, orálisan adott antidioxáns biztonságosságát standard terápia mellett petefészek-, méhnyak- és méhtesti rákban szenvedő nők esetében. Drisko egyelőre az eredmények elemzésénél tart, bár klinikája külön térítésért már alkalmazza a C-vitamin-injekciót. A hatályos jogszabályok alapján Magyarországon is lehetőség van gyógyszerek ún. indikáción túli alkalmazására - előbb azonban a kezelőorvosnak engedélyt kell kérnie az Országos Gyógyszerészeti Intézettől.

Más amerikai központokban is folytatnak hasonló vizsgálatot, amelyek során elsősorban azt tesztelik, mennyire biztonságos a C-vitamin vénába injektált formája a rákos betegség végstádiumában, ha már nem áll rendelkezésre egyéb kezelési lehetőség. Biztos választ csak a szélesebb körben végzett vizsgálatok adhatnak majd. Azonban előfordulhat, hogy a betegek saját maguk döntenek, ahogy az a diklór-acetát (DCA) esetében is történt. Ezt pár éve néhány beteg orvosi felügyelet nélkül kezdte szedni, amikor közzétették róla, hogy tüdő-, emlő- és agydaganatos sejtekben laboratóriumi körülmények között helyreállította a visszafordíthatatlannak gondolt károsodást. A kísérletek későbbi szakaszairól - az emberi kipróbálásról - egyelőre nincs hír, így akár veszélyes is lehet. "A konvencionális kemo- és sugárterápia részben úgy hat, hogy szabad gyököket generál, amelyek megölik a ráksejteket. Mivel az antidioxáns vitaminok felemészthetik ezeket a szabad gyököket, megzavarhatják a rákterápiát" - mondja Len Lichtenfeld, az Amerikai Daganat-gyógyászati Társaság tagja.

A kérdés a legtöbb onkológus véleménye szerint hamarosan elveszti érdekességét mivel a daganatgyógyászat ma már egyre inkább túllép a hagyományos - az ép sejteket is pusztító - kemo- és sugárterápián. "Ma már egyre kevésbé az elváltozás anatómiai helyére és szövettani jellemzőire koncentrálunk, sokkal inkább a molekuláris szintű elváltozások állnak a kutatás középpontjában. Ha megértjük a rákossá alakuló sejtekben végbement folyamatokat, speciálisan ezekre ható gyógyszereket tudunk kifejleszteni, amire ma már számos példa akad" - magyarázza Rameen Beroukhim bostoni onkológus- professzor. Ekkor pedig a C-vitamin nélkül is megvalósulhat a cél, hogy a rák halálos helyett krónikus betegség legyen, amellyel jól és hosszan lehet együtt élni.