Ugyanis, ha a beavatkozás valóban fájdalmas lesz, akkor nem kell, sőt kifejezetten tilos hazudni a kicsinek. A gyereknél érzékenyebb és őszintébb lény nincs. Minél kisebb, annál biztosabban kiszűri a beszédből a hazug felhangokat. Azt mondta az okos felnőtt, hogy nem fog fájni a szuri, és mégis fájt - hogyan higgyek neki legközelebb?!

Ha meg tényleg nincs mitől félni, mondjuk az EKG- vagy a röntgenvizsgálat során, akkor minek felhívni a fájdalom esélyére a figyelmet? Azaz megnyugtatás helyett - félelmet ébresztünk a gyerekben.

És ha rákérdez, mert eleve fél? Akkor mondjuk meg neki az igazat. Igen, a szuri egy kicsit fáj, de csak egy apró csípés, gyorsan elmúlik. Igen, ez a sok mütyür és csipesz az EKG-készüléknél valóban ijesztő, de fájdalommentes. Ha rövid ideig tűröd, gyorsan kiderül, hogy jó-e a szíved.

Ez csak egy példája annak, mennyire nem figyelünk oda, miket mondunk a gyereknek, és mennyi ijesztő felnőttin-formációt kénytelen sokszor végighallgatni. Például azt, hogy a műtőben hogyan dugnak le a torkába egy csövet, hogy azon keresztül egy nagy gép lélegeztesse, mielőtt felvágják a hasát... A rizikók és szövődmények szakszerű ismertetését sem interpretálja mindig helyesen az óvodás.

"Nicht vor dem Kind", ne a gyerek előtt, mondták eleink még a Monarchia korában. Lett volna elég időnk e régi igazság megtanulásához.