A több mint 170 országban jelenlévő British Telecom, egy ausztráliai egyetemmel karöltve, a minap érdekes kutatásáról számolt be. Mintegy 160 olyan használt eszközt vizsgáltak meg, amiket tulajdonosaik kidobtak, vagy tovább adtak. Döbbenetes eredményt kaptak. A számítástechnikai készülékek 43 százalékában találtak kényes személyi vagy céges információkat, például feljegyzéseket belső értekezletekről, az illető vállalatáról pénzügyi adatokat, sőt, akár üzleti terveket is. Egyének esetében pedig személyi adatokat, köztük egészségügyi vagy bankszámla-információkat. De még a mobiltelefonok is bőven tartalmaztak bizalmas adatokat, címlistákat, naplókat, üzeneteket.

A BT jelentéséből kiderül, hogy az ilyen szolgáltatással rendelkező volt tulajdonosoknak csaknem a fele hagyta mindenféle biztosítás nélkül adatait kidobott, lecserélt készülékén, amikor megvált tőle. Idézzünk a vizsgálat egyik elképesztő eredményéből: "egy nagy japán társaság európai, közel-keleti és afrikai régiójáért felelős kereskedelmi igazgatója használta az eszközt, amelyen visszaállítható volt a híváslista, a címjegyzék, a napló. Az üzenetek között a következő adatokat találták: a szervezet üzleti tervét, a legfontosabb ügyfeleket és a velük való kapcsolatot, a készülék tulajdonosának magánéletével kapcsolatos részleteket (közte orvosi bejelentkezési időpontokat, orvosainak a címét, bankszámlaszámokat és bankfiók-kódokat)".

Döbbenetes, ugye? Mi van, ha a riválisok vagy zsarolók kezébe jutnak ezek az adatok? Vagy, ha például segélyszervezetek kapják meg a leselejtezett, ám még teljesen jól működő eszközöket? Ezek főleg fejlődő (vagyis többnyire labilis politikai helyzetű) országokba jutnak el, ahol azért vannak szép számmal már ma is informatikához értő szakemberek, akik szép üzletet teremthetnek maguknak az adatok felhasználásából vagy eladásából.

A megoldás egyszerűnek látszik: ott a delete gomb! Nos, az egyszerű törlés arra jó, hogy valamilyen már nem használt, nem kívánatos adatot gyorsan eltüntessünk a szemünk elől, de ahhoz nagyon kevés, hogy véglegesen hozzáférhetetlenné tegyük. Kimutatták, hogy akár öt-hatszoros felülírás is kevés. A magyar Kürt cég világsikere a példa rá, hogy vissza lehet állítani elveszettnek tűnő adatokat. Mit lehet tehát tenni? Évek óta léteznek programok teljes törlés céljára, amelyek értelmetlen karakterekkel, szövegekkel írják felül a törlendőt. Nem is túl drágák, tipikus áruk húsz és negyven dollár körül mozog, de akad köztük szabadon letölthető, nyitott forráskódú is, mint például a Windows alatt futó gépekhez ajánlott DBAN (a Darik's Boot and Nuke szavak kezdőbetűiből). Van hozzá olyan eljárás is, amelyben a használó maga határozhatja meg, hányszor ismétli meg a felülírást, véletlenszerűen generált karakterekkel. A Windows alatt futó gépekhez szolgál a WipeDrive is. Ez tucatnyi módszert kínál. A program a törlés mellett szektoronként meg is vizsgálja a különféle tároló közegeket, hogy valóban sikeres volt-e a művelet. Egy másik szoftver, a Window Washer az adatok törlése mellett a szabad területeket is felülírja, mert feltehető, hogy ezeket a részeket korábban egyszerűbb eszközökkel már törölte ugyan a használó, de nem tökéletesen.

Kétségtelen, hogy a biztos törléshez bizony idő kell, mert egyetlen menet akár gigabyte-onként 3-5 percet is igényelhet. De ne sajnáljuk rá sem az időt, sem a költséget, mert biztonságunk, személyes vagy cégadataink védelme bőven megéri.