Egyszer egy társaságban bebizonyította, hogy bárkit a világban elér maximum hat közvetítő személyen keresztül. Isaac Asimov pedig az Alapítvány sorozatban az 1940-es és 50-es években kitalálta a "pszichohistóriát", melynek alaptétele szerint az egyes emberek tevékenysége kiszámíthatatlan, de az emberek tömegeinek viselkedése matematikailag leírható. Mindkét sejtés tudományos alapossággal igaznak bizonyult.

Ahogy a hálózattudomány művelői előtt ismeretlen volt Karinthy sejtése, úgy a "pszichohistória" elnevezés sem került át a tudományos köznyelvbe. Ettől függetlenül a hálózattudomány legfontosabb vívmánya, hogy matematikailag viszonylag pontosan le tudják írni a társadalmi, illetve ma még inkább csak a közösségi jelenségeket. Konkrétan meg lehet mondani, hogy kiknek és milyen információt kell eljuttatni, hogy a kívánt kimenetel a kívánt valószínűséggel megvalósuljon.

E lehetőség stratégiai jelentőségét talán nem kell részletezni. Manapság már egyre kevesebb szó esik is a hálózattudományról, ahhoz hasonlóan, ahogy a mesterséges intelligencia és a neurális hálózatok a megjelenésükkor népszerű témák voltak a szakmédiában, de amikor a tudomány technológiává vált, eltűntek a cikkek. Ma kivétel nélkül minden bank ilyen módszerekkel elemzi a tőke-, ingatlan- stb. piacot, és folytatja napi gyakorlatát. (Az éppen zajló amerikai és világgazdasági válság oka, hogy a magas szintű illetékesek a bevételmaximalizálás kényszere miatt figyelmen kívül hagyták saját elemzőik figyelmeztetéseit.)

Két magyar matematikus, Erdős Pál és Rényi Alfréd állították fel a véletlen hálózatok összefüggéseit, megvetve a hálózattudomány alapjait az 1960-as évek elején. A véletlen hálózatokban a kapcsolatok száma és eloszlása véletlenszerű - elég hamar kiderült, hogy a valós hálózatok nem véletlenszerűek. Ennek ellenére az Erdős- Rényi-modell, más nem lévén, világszerte ismert és alkalmazott lett - a matematika eme szegmensében.

A valós hálózatokban mind a csomópontok, mind a kapcsolatok száma változik az időben. Az új csomópontok nagyobb valószínűséggel létesítenek kapcsolatot a már több kapcsolattal rendelkező csomópontokkal. Az ilyen hálózatok tulajdonságai függetlenek attól, hogy mekkora a hálózat, hány (száz vagy milliárd) csomópontból és kapcsolatból állnak.

Nem mellbevágó újdonság, hogy a valós hálózatok számtalan kevés kapcsolattal rendelkező csomópontból, és kevés, számtalan kapcsolattal rendelkező csomópontból állnak. Ezért sebezhetőbbek is, mint a véletlen hálózatok, mert néhány, sok kapcsolatú, központi csomópont kiiktatása szétszakíthatja, működésképtelenné teheti a hálózatot. Ha valaki a partizán- vagy terroristamozgalmak szervezetére ismer ebben, az nem véletlen. Sajnos a hálózattudomány előttük sem ismeretlen, illetve már több száz éve a konspiráció alaptörvénye, hogy senki sem ismerhet túl sok más résztvevőt, mert akkor a hálózatot könnyen fel lehet göngyölíteni.

Az internet a hálózattudomány terepe és tárgya. Egyrészt azért, mert a legnagyobb valaha létezett hálózat, másrészt automatizált módszerekkel vizsgálható, harmadrészt e vizsgálatokat és magát az internetet kevés körülmény, illetve szervezet korlátozza.

Igen sokat adtak és adnak hozzá a hálózattudomány fejlődéséhez a nagyon népszerű közösségi portálok. Magyarországon is az iwiw az első öt leglátogatottabb webhely között van. Ezeken sok ember ismeretségi hálója követhető nyomon, méghozzá az illetők önkéntes hozzájárulásával, sőt kifejezett kívánságára. Pontosan kiértékelhető, hogy milyen hatások, hogyan befolyásolják a háló növekedését és összekötöttségét. Utóbbi ismeretében meglehetős precizitással tervezhető a kívánt információ (reklám, választási üzenet, eseményszervezési felhívás stb.) terítése a közösségen belül.

A precizitás természetesen attól függ, hogy mennyire aktívak a kapcsolatok, aminek megítéléséhez az ismerősök puszta száma kevés. Viszont a számítógépek teljesítménye nőttön-nő, nincs akadálya annak sem, hogy a csomópontokat (a regisztrált felhasználókat) bejelentkezéseik gyakoriságával, és a hálózaton belüli tevékenységük alapján minősítsék. Vagyis várható, hogy az internetes hírforrások általánossá válásával - az idő ennek dolgozik, a nem internetezők előbb-utóbb kihalnak - a tömegmanipuláció hatékonysága is növekedni fog.

Sebezhető hálózatok