A tudósok egy ideje tudják, hogy a magzati őssejtek (persze igen csekély, ám kimutatható mennyiségben) a terhesség és a szülés alatt átkerülhetnek az anyába, és ott a különböző szövetekben és szervekben, a bőrben, az agyban, a lépben, a májban akár évtizedekig is tovább élhetnek. A genetikusok magzati microchimerizmusnak nevezik ezt a jelenséget. Most K. Gadi, a seattle-i Washington Egyetem kutatója az Amerikai Rákkutatók Szövetségének San Diegóban tartott éves konferenciáján arról számolt be, hogy ezekkel az őssejtekkel a gyerekek tulajdonképpen a mamájukat védik.

Az amerikai tudós összesen 99 olyan anyát vizsgált, akik közül 54-nek volt emlőrákja. A kontrollcsoportként szolgáló 45 asszony daganatmentes volt. Gadi doktor az egészséges nők 56 százalékánál mutatott ki magzati őssejteket, ellentétben a rákos asszonyok 26 százalékával. Ez már önmagában is elgondolkodtató, de Gadi doktor nem érte be enynyivel. Most már arra is kíváncsi volt, hogy mesterségesen meg lehet-e a magzati őssejtek számát az anyában növelni, és így e differenciálatlan sejteket fel lehet-e használni a daganatellenes kezelésben is.

Létezik egy igen rosszindulatú HER2-pozitívnak nevezett emlőrákfajta, mely ellen egy úgynevezett célzott immunológiai kezelést, oltásféleséget fejlesztettek ki. Ennek során a betegeknek speciális ellenanyagot adnak be, amely mintegy megkeresi és hozzákötődik a daganatsejtek felszínén levő úgynevezett HER2-receptorokhoz, és ezzel mozgósítja az emlőrákos beteg egész immunrendszerét a daganatsejtek elpusztítására.

Nos, Gadi összesen nyolc ilyen célzott immunterápiában részesült HER2-pozitív daganatos nőt vizsgált meg. Közülük kettőnél sikerült a szervezetben magzati őssejtek megjelenését igazolnia - pedig a kezelés előtt egyikőjüknél sem találtak a magzatból az anyába került sejtet. Hogy ennek mi a pontos kórélettani oka, arról csak elképzelések vannak. Lehet, hogy az oltóanyag hatására az őssejtek szaporodásnak indultak, de az is elképzelhető, hogy az átkerült őssejtek maguk is immunsejtekké alakultak. Nem kizárható, hogy az idegen őssejtek puszta jelenlétükkel is stimulálják, erősítik a befogadó szervezet saját immunrendszerét.

Akárhogy is, nagyon úgy tűnik, hogy a magzati őssejtek (is) hozzájárulnak a rákellenes harchoz, az eredményes gyógyításhoz. Ez egybeesik azokkal a korábbi kutatási eredményeivel, melyek szerint bizonyos testidegen sejtek hathatósabban küzdik le a rákos szöveteket, mint a szervezet saját immunsejtjei. Ezt a csontvelő-átültetetteknél bizonyított jelenséget "graft versus tumor" effektusnak nevezik.

Vannak, akik egész ideológiát építenek az új felfedezések köré, mondván, ha a magzat azért védi ilyen rafináltan az anyját, mert végső "célja", hogy a mama egészségben tudja felnevelni az őt védő gyermeket. Kissé teológikus, de elgondolkoztató megközelítési mód...

Akadnak persze kételkedők is. A New Scientistnek nyilatkozó Michael Verberis, a Minnesotai Egyetem onkológusa szerint még arra sincs elegendő bizonyíték, hogy az őssejtek egyáltalán aktívan részt vesznek a rákellenes harcban. Jogos a kétely, hiszen ezek a kísérletek még valóban nagyon a kezdeti stádiumban vannak. Ám ugyanakkor nagyon izgalmasak is. Mert ha a magzati őssejtek valóban képesek felvenni a harcot a daganatsejtekkel, és külső hatásra még szaporodni is bírnak, akkor egy gyökeresen új rákellenes gyógymód megszületésének lehetünk a tanúi.

Nemcsak kap, ad is a magzat - védi anyját a rák ellen