Kutatás nélkül a szélre kerülhetünk
A frissen végzettek teljes számához viszonyítva kevesebb tudományos és műszaki diplomást képez Magyarország, mint a legtöbb OECD-ország. Valószínűleg a képzett munkaerő hiánya lesz a fejlődés egyik fő akadálya, ha az innovációs tevékenység hirtelen jelentősen megemelkedne az országban - olvasható az OECD innovációpolitikai országjelentés Magyarország című anyagban.
A felsőoktatás kiemelkedő problémája, hogy miként lehet a magas színvonalat fenntartani úgy, hogy a beiratkozott diákok száma 1990-2006 között háromszorosára, míg a frissen diplomázóké a kétszeresére növekedett. Az OECD szerint az oktatási rendszerre költött pénz nem arányos a létszámemelkedéssel - ebből a megállapításból pedig logikusan következik, hogy a nívó sem a régi. Az igazi gondot az jelenti, hogy a tudományos és műszaki diplomások aránya meredeken esik.
A szervezet szerint problémát jelent, hogy a magyar kutatás-fejlesztés viszonylag kisszámú, külföldi tulajdonú óriásvállalatnál összpontosul. A hazai kis- és középvállalatok nagy része ellenben alacsony termelékenységgel működik, hiányzik belőlük a vállalkozói és innovatív képesség - jóval alacsonyabb az innovációs hajlandóságuk, mint az EU-s tagállamok többségében. Nem segíti a magyar folyamatokat a szakpolitika instabilitása sem - példaként említették, hogy a kutatás-fejlesztés legfőbb állami irányító szervezetét időről időre átszervezik. Az OECD azt is kifogásolta, hogy bár léteznek magas szintű testületek - ilyen például a miniszterelnök vezetésével működő Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium -, de azok vagy nem üléseztek az elmúlt két-három évben, vagy nem vonták be a főbb szakmapolitikai döntések meghozatalába. A szervezet szerint meglehetősen lassú volt a Magyar Tudományos Akadémia megreformálása. Ez korlátozta a magyar tudományos rendszert abban, hogy alkalmazkodjon a változó tudományos kutatási elvárásokhoz és hogy kiváló kutatókat vonzzon magához.
A jelentést ismertető Jean Guinet főosztályvezető az itthon jól ismert hervasztó tényt is felemlegette: a nemzeti össztermék alig egy százalékát költi az ország kutatás-fejlesztésre. Az sem erényünk, hogy az innovációs rendszer szereplői között gyenge a kapcsolat, hogy az ország innovációs potenciáljának döntő része Közép-Magyarországra koncentrálódik. A jelentés nemcsak gyengeségeinkre hívta fel a figyelmet, hanem a ránk váró fenyegetésekre is. Ha nem összpontosítunk innovációnkra, akkor a feltörekvő gazdaságokkal szemben romlik versenyképességünk. Az innovációhoz szükséges magasan képzett munkaerőt elveszíthetjük, kutatás-fejlesztési helyszínként marginalizálódhatunk.
Az OECD azt is észlelte, hogy a vállalkozásoknak nyújtott központi támogatás nőtt - különösen az innovációs alap 2004-es beindulása óta. Ez azonban még messze nem elég ahhoz, hogy az üzleti életben olyan mérvű kutatás-fejlesztés induljon el, amelynek eredményeként elérhetjük az uniós átlagot, azaz a GDP-n belül 1,8 százalék szolgálná ezt a területet.
Kolber István, a kutatás-fejlesztési államtitkár szerint éppen időben született meg ez a tanulmány, mert rámutat hiányosságainkra. A kormányzat természetesen nyitott az OECD javaslataira, így például elkötelezett az oktatás fejlesztésében és az innováció előmozdításában. Ezen a téren a kabinet folyamatosan korszerűsítette az irányító szervezeteket, a támogatási rendszer pedig hatékonyabb és gyorsabb lett, ugyanakkor az OECD megállapításainak megfelelően erősíteni kell az integrált kormányzati munkát. További feladatot jelent a szemlélet- és kultúraváltás a kutatás-fejlesztés-innováció terén.
