Az egyes főemlőscsoportok rendkívül merev szabályok szerint szerveződnek. A majomtársadalom minden egyes tagjának meghatározott helye van a hierarchiában. A rangsorban magasabb pozíciót elfoglaló egyedek folyamatosan zaklatják alsóbb rendű társaikat. Ezek az állatok az állandó támadásoknak és piszkálódásoknak köszönhetően természetes körülmények között sokkal kevesebb táplálékhoz jutnak, mint elöljáróik. Az atlantai székhelyű Emory Egyetem primatológusa, Mark Wilson és kollégái három héten keresztül megszokott környezetükből kiragadva, feljebbvalóiktól elkülönítve tartott néhány nőstény makákót. A kísérlet során az állatok táplálkozását a tudósok nem korlátozták: a majmok minden különösebb gond nélkül juthattak magas energiatartalmú eledelhez. A makákók kihasználták a kedvező helyzetet, és jóval többet ettek, mint a vadonban. Sőt: a 21 napig tartó megfigyelés alatt többször is előfordult, hogy az állatok még éjjelente is nassoltak.

A nonstop falatozásnak a kísérlet végére jól látható következménye lett: a nőstények vonalai kikerekedtek. A súlyfelesleggel küszködő majmok azonban egyúttal nyugodtabban is viselkedtek. Wilsonék szerint mindez azért következett be, mert a kalóriadús táplálék fogyasztása a tömeggyarapodás mellett más élettani változásokat is előidézett az állatok szervezetében. Kevesebb kortizon termelődött a makákók testében, és emellett nőtt az agy jutalmazási központjának az aktivitása is.

A kutatók egy része úgy véli, a majmok az őket érő folyamatos stressz csökkentése érdekében ettek többet a normálisnál. Mások szerint viszont szó sincs ilyesmiről. A makákók egyszerűen csak megragadták az alkalmat arra, hogy végre zavartalanul egy jót lakmározzanak - véli az ellentábor.

Zavarás nélkül, jóllakottan