Szerepcsere

Az üdítő kivételektől eltekintve a többség kreativitása, innovációs képessége nem hatvanéves kora fölött vesz mindent elsöprő lendületet. Akkor már a leélt évtizedek tapasztalatai mozgatják az embert, inkább a biztosra megy, mint az újdonságokat vadássza. Ez merült fel bennem a Tempus Alapítvány múlt heti konferenciáján.

A hazai képzésről, kutatás-fejlesztésről rendezett kerekasztal tíz előadója közül ugyanis mindössze három volt negyven évnél fiatalabb, a többiek inkább hatvan felettiek, mint az alattiak voltak. És ez a tíz ember beszélt a harmincas átlagéletkorú hallgatóságnak. A korukból következően kreativitásuk teljében lévőknek magyarázott mondjuk az Országos Tudományos Diákköri Tanács hetvenéves elnöke. A szerepek felcserélődését érezni ilyen helyzetben. Aki tudná, mit kell tenni, még nem teheti, mert nincs megfelelő pozícióban. Aki megvalósíthatja elképzelését, annak ötletei felett pedig gyakran eljárt az idő.

A helyzetből adódó logikus következményként csak beszélünk arról, hogy a béka hátsója alatt a nagy átlag természettudományos ismerete. Már az általános iskolában gyengék az eredmények, a tudáslemaradásunk középiskolás szinten csak fokozódik. Az egyetemekre bekerülők egy részét csak azért nem szórják ki, mert egyébként nem kapnának az intézmények fejpénzt. Piaci szempontból értéktelen diplomák ezreit adják át évente, miközben ezrek hiányoznak a felsőfokú technikusképzésből. Noha az eredendő okot ismerjük - nem kell érettségizni természettudományból -, és a megoldást is tudjuk - legyen egy kötelező természettudományos tárgy az érettségin -, ezt az egyszerű döntést az illetékes minisztériumban nem hozzák meg.

Egyre kevesebb az igazán ütős hazai tudományos eredmény. Hogy miért? Például azért, mert az uniós átlag felét fordítjuk erre a területre. A kevés pénzből eddig sokat támogattunk, most az a deal, hogy kevesek kapjanak sokat. És ha ez sem jön be? Kitalálunk egy köztes utat. Közben a világ elszalad mellettünk.

Ezen a téren nincsenek világos célok, nincsenek a területen karizmatikus irányítók. Maszatolás folyik, túlélés, tehetetlenkedés, a mindenkinek mindenáron való megfelelés. Sápítozunk azon, hogy a nemzeti össztermék egy százalékát sem adjuk kutatás-fejlesztésre. Hát adjuk. Az jó, hogy végre van kutatásért felelős miniszter, de ha pénze nincs, maszatolunk tovább. És közben hallgatjuk a nagyokat és sajnáljuk a kicsiket.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.