A teljesített ígéret
Még a legnevesebb gyártók is úgy nyilatkoznak: rosszabb lenne kimaradni a divatból, mint mély koncepció nélkül mégis megcsinálni - megtervezni, legyártatni, reklámozni, árulni - egy terméket. Az alábbiakban megkíséreljük felvázolni a netbookok vonzerejének szerkezetét.
Nomen est omen, a név meghatározza a sorsodat, mondták a rómaiak 2100 évvel ezelőtt. Notebooknak, noteszgépnek nevezték el azt a személyi számítógépet, amely hordozható, képernyője és billentyűzete összecsukható-szétnyitható, több órán át használható hálózati táplálás nélkül. De mindmostanáig a noteszgép inkább "mappagép" volt, nagy nehezen, 2006-ra sikerült az A4-es géppapír méretére és egy közepesen tömött mappa vastagságába (20-25 mm-be) zsugorítani. Ráadásul ezek a gépek a legdrágábbak - ami szintén nem tipikus tulajdonsága egy notesznek.
El kell azért ismerni, hogy miközben a méretek csökkentek, a számítási teljesítmény, a tárolókapacitás és a képernyő finomsága folyamatosan, és nem kis mértékben nőtt. Az elektromos hálózattól való függetlenség viszont a kőkemény fizikai törvények miatt állandó maradt: valós körülmények között a "mappagépekkel" 2-2,5 órán át lehetett dolgozni. (Alapkiépítésben. Háttér- vagy optikai tárolók helyére tett akkumulátorokkal persze tovább.)
Többen hoztak ki apró PC-ket az évtizedek során, de nagyon drágák és tökéletlenek voltak. A 90-es évek elején jelent meg a Poqet PC, megalapozva a subnotebook kategóriát. 1996-tól 1999-ig létezett a Toshiba Libretto típus, a legkisebb és legdrágább noteszgép. Minden személyi számítógépek atyja, az IBM 2001-ben hozta ki a TransNote nevű terméket: A4-es bőrmappába szereltek egy A5-ös alapterületű, 2 cm vastag, 12 hüvelykes képernyőjű számítógépet, amely képes volt a Windows 2000 futtatására. A mappa hátlapjába egy digitalizálót építettek, amely képpé alakította a jegyzeteket, és a számítógépen tárolta azokat.
A TransNote megbukott, mert nagyon drága volt, és szégyenletesen ügyetlenül kezelte a jegyzeteket az e célra hozzáadott szoftver - továbbá a cég nem volt hajlandó bőrmappa nélkül kiadni a világbajnok kicsinységű gépet. Nemsokára meglátjuk, hogy a jogutód Lenovo mire jut: kihozták a 10 hüvelykes Lenovo netbookot, IdeaPad S10 néven...
De nem a Lenovo volt az Asus Eee első követője, amely a Nicholas Negroponte média- és információstársadalom-guru által felvetett "Minden iskolásnak noteszgépet" (OLPC, one laptop per child) kezdeményezést követve hozta ki a kicsi és olcsó, kis teljesítményű, de jó kommunikációs szolgáltatásokkal ellátott noteszgépet.
Az Asus Eee PC-re ráugrottak a vásárlók. Olyannyira, hogy az Asus - megbecsült, de sokadik gyártó a noteszgéppiacon - az ötödik helyre ugrott föl Európában, jórészt a kielégíthetetlen Eee-kereslet következtében. De ekkorra már az összes noteszgépgyártó - HP, Dell, Acer, Toshiba, Lenovo stb. - kihozott, vagy jelezte, hogy rövidesen kihoz netbookot, amely beteljesíti a "noteszgép" név által hordozott ígéretet. (Lehet, hogy az Asus nemsokára kénytelen lesz megelégedni régebbi helyezésével...)
Mert ez a siker titka. A netbook elérhető: mindenki, aki az internetezést egyáltalán megengedheti magának, elő tudja teremteni az árát. A netbook alkalmas az internetezésre, a mindennapi személyes adatok tárolására és megjelenítésére. Ha zsebben nem is, de tényleg minden táskában elfér - a tápegységével együtt. Valódi, személyes elektronikus eszköz. A "mappagép" nem igazán személyes: nagy, minden tartozékával együtt nehéz, bonyolult kezelni, egy család legfeljebb kettőt engedhet meg.
Mindenkinek meg kellett tapasztalnia, hogy a laptop milyen nagy, milyen nehéz, milyen forró, milyen hamar lemerül, hogy azonnal megszeresse a netbookot, amely nem ilyen. Hanem olyan, mint amilyennek mindig is szerettük volna a noteszgépet.
