Havonta 4-6000 vezetékestelefon-használó mondja föl előfizetését, immár két éve folyamatosan. Úgy gondolják, minek fizessék a nem különösebben alacsony díjat akkor is, ha nem használják. Az ország mobillefedettsége gyakorlatilag 100 százalékos, tehát mindenhol mindenki elérhető.

De azért adódnak meglepetések. Például, amikor kiderül, hogy a felügyeleti központba telefonon jelző riasztórendszer szinte kizárólag a hagyományos, vezetékes hálózaton működik. Igen, lehet mobiltelefonos kiegészítőt is venni a riasztóhoz, de az egyrészt tízezrekbe kerül, továbbá előfizetést vagy előre fizetett kártyát is kell hozzá vásárolni: tehát cseberből vödörbe jutottunk, ráadásul a kártyára állandóan figyelni kell, kifogyott-e.

Internetes, kábeltévés telefon? Az nem működik, ha nincs villany. Ahhoz, hogy működjön áramszünet esetén, rá kellene kapcsolni a riasztórendszer szükségáramforrására. Nos, az akkumulátor töltőfeszültsége nem azonos a telefonmodem tápfeszültségével - a különbség áthidalása közepesen bonyolult műszaki feladat.

S ha már a "triple play"-nél, az egy szolgáltatótól vásárolt tévé-, internet- és telefonszolgáltatásnál tartunk. Érdemes végiggondolni, hogy ha több dolog jön egy helyről, akkor több dolog szűnik meg, amikor az az egy hely épp nem működik. Márpedig a tapasztalatok szerint cégtől, helytől és technológiától függetlenül átlagosan havonta-kéthavonta van 2-5 órás szolgáltatáskimaradás. Ilyenkor a karbantartó személyzet természetesen azonnal, hősiesen nekiáll kijavítani a hibát - mi meg ott állunk internet, telefon és tévé nélkül.

A mobiltelefon természetesen működik. Mennyibe is kerül mobilról vezetékes számot hívni a hibabejelentéshez? Végigvárni a géphang bevezető, reklámszövegét, utána erősen figyelni a menümagyarázatra, majd meghallgatni: "Munkatársaink pillanatnyilag foglaltak, a várható várakozási idő öt perc." Akkor most lerakjam, és újra másfél perc reklám, újra fél perc menü, vagy várjak öt percig - amiről vannak rossz tapasztalataim, volt az már 15 is. Ha megvan a munkatárs, akkor "várjon, utánanézek, az ön körzetében általános-e a hiba...", ez is 1-2 perc, és megtudom, hogy igen, már javítják, de nem tudni, mikor lesz kész. De a hibát be kell jelenteni, ez a használó kötelessége.

Itt riogatják az embereket a szakújságok, hogy tessék áttérni digitális tévére, mindjárt megszűnik az analóg adás. Van addig még több mint három év, de azért sokan szót fogadnak, és megveszik a digidobozt - a plusztávirányítóval a tévéé, a videomagnóé, a DVD-lejátszóé és a hangrendszeré mellé. Vagyis 5 (öt) távirányítónk lesz, de nem ez a legnagyobb baj, ehhez lehet kapni csinos, rekeszes tartókat.

Be is kell illeszteni a digidobozt a rendszerbe. Természetesen az az elvárás, hogy minden úgy működjön, mint eddig: tehát választani lehessen, hogy a bármelyik képforrás vagy a tévé hangszóróján, vagy a hangrendszeren szóljon. Vagyis minden képforrás legyen audiokapcsolatban a hangrendszerrel és a tévével - is.

Nos, ez nem egyszerű. A különböző berendezések különböző Scart csatlakozói (a videón és a digidobozon két-két Scart van) különbözőképpen kezelik a hang ki- és bemeneteket. Egyáltalán nem biztos, hogy van olyan kombináció, amely teljesíti a követelményeinket. Ha nincs, akkor a digitális tévé kilőtte egy vagy több eddigi használati módunkat - amit további beruházással és megalkuvással lehet, esetleg csak részben pótolni. (K. M.)