Hogy mi köze mindennek az összeesküvés-elméletekhez? Amikor a Google annak idején, 2006-ban valószínűtlenül soknak tűnő összegért, 1,6 milliárd dollárért megvette a YouTube-ot, szakmai körökben sokáig tartotta magát a pletyka: az amerikai keresőóriás nem azért fizetett egy vagyont a szerény üzleti potenciállal rendelkező videomegosztó portálért, mert ekkora fantáziát lát a web 2-es közösségi alkalmazásokban, vagy konkrétan a videók fel- és letöltögetésében. Hanem sokkal inkább azért, mert szerette volna házon belül tudni azt az egyetlen céget, amelyik a Google-éval összemérhető hatékonyságú keresőmotorral rendelkezik.

A YouTube keresőjét nem a Google fejlesztette fel: aki régóta használja a médiamegosztót, az nyilván emlékszik rá, hogy a keresés itt mindig is feltűnően eredményesen működött. A YouTube ugyanis rendelkezett egy olyan algoritmussal, amelyből egyszer akár egy, a Google-lal konkuráló termék is kinőhetett volna.

Ez a lehetőség (és vele az igazi verseny megjelenése az internetes keresők piacán) a YouTube felvásárlásával elszállt, anélkül, hogy a pletyka bármikor is bizonyítást nyerhetett volna. Most viszont az élet bizonyította be: a comScore piacelemző cég felmérése szerint a YouTube-nak immár számottevő, és a Yahooét is meghaladó, 20 százalékos részesedése van a keresésekben (összehasonlításul: a Google mintegy 60 százalékkal rendelkezik). A YouTube idén augusztusban már több keresést bonyolított, mint a Google-t kivéve az öszszes többi nagy kereső.

A Google egyébként mindmáig nem találta meg azt az üzleti modellt, amelyben a népszerű, de drágán fenntartható YouTube nyereségesen működtethető. A videók tartalmához igazított fizetett linkek (reklámok) után most azzal próbálkozik a cég, hogy a keresésekhez kapcsolódjanak tartalmilag odaillő hirdetések, ugyanúgy, mint a Google-ban.