De nemhogy közeledne - itt van, állítja Igor Szuszlov, a híres moszkvai Kapica Fizikai Kutatóintézet tudósa. Szerinte a humor forrása, ahogy az agy a tréfás mondatban, viccben elrejtett meghökkentő, félrevezető információra reagál, majd villámgyorsan újra értelmezi, gondolkodással mintegy "helyrehozza" azt. És láss csodát, Szuszlov humorérzékkel megáldott számítógépe, mihelyst megtalálta és feldolgozta az egyszerűbb szóviccek ellentmondásait, valóban hálásan kacagott (gépi nevetéssel persze). Sokan kételkednek ebben a valóban erősen szimplifikált humorértelmezésben. Igazuk is lehet, hisz az igazi humor forrása ennél sokkal mélyebb és árnyaltabb. Elválaszthatatlan a szociális környezettől, annak groteszk, túlzásokkal, paradoxonokkal és parabolákkal tarkított (félre)értelmezésétől, a partnertől, annak reakciójától. Próbáljanak meg egy üres szobában egyedül viccelődni. A humorérzékhez egészséges önkritika, önirónia is szükséges: azt azért megnézem, mikor neveti ki egy gép - önmagát.

Egyébként is, a humor racionálisan nehezen magyarázható. Nem is mindig kell. Ha egy viccet elkezdünk magyarázni (a humortalan embernek), már nem vicc többé. Csak kínos ellentmondás- és adatfeldolgozás.

Az érdekesség kedvéért jegyzem csak meg, hogy régi orvosi felfogásban a humor a szervezet nedvei, amelyektől az ember testi és lelki jóléte függ...

Azért a komputerek tényleg egyre okosabbak. Elhiszem, hogy nemsokára viccet is gyártanak. Kérdés, hogy mi nevetünk-e rajta. Lehet, hogy csak egy másik robot...