A kiírás szerint a pályázók vissza nem térítendő támogatást nyerhetnek, önrész-kötelezettség pedig nincs. A lehetőség elsősorban a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel, az európai kulturális örökség megőrzésével, a humánerőforrás-fejlesztéssel, az egészségüggyel és a gyermekvédelemmel foglalkozó fiatal kutatóknak szól. További feltétel a meggyőző tudományos háttér, a nemzetközi ismertség és tapasztalat. Az elbírálásnál előnyt jelent majd, ha a pályázó dokumentálni tudja, hogy európai kutatóintézetekkel együttműködve dolgozik, illetve külföldön megkezdett tudományos pályafutását idehaza kívánja folytatni.

A támogatott kutatási projektek időtartama 12-24 hónap, a végső beszámoló benyújtási határnapja 2011. március 31. A pályázat benyújtásának határideje viszont meglehetősen szűk: 2008. október 15. A részletes pályázati kiírás az OTKA honlapján olvasható.

Korábbi kutatások szerint a külföldi karriert indító fiatal kutatók hazatelepülésének nem a kinti és a magyarországi fizetések közötti különbség az egyetlen akadálya. További problémát jelent, hogy itthon az egyetemi kutatóhelyeken lényegesen nagyobb az oktatási leterheltség, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, emellett már nagyon nehéz számottevő kutatási teljesítményt felmutatni. Kevés a kutatói álláshely. A szabályozás problémái miatt nehézkes és drága a kutatási eredményeket hasznosító spinoffcégek alapítása. A legnagyobb problémát a kutatás tárgyi feltételei jelentik: elavultak az eszközök, nem jut pénz a nemzetközi folyóiratok előfizetésére. Szintén súlyos gondot okoznak a közbeszerzési törvény előírásai is, amelyek miatt nehézkes és drága a kutatásokhoz szükséges számítógépek és egyéb kellékek megvásárlása. További nehézség a kutatásfinanszírozási források kiszámíthatatlansága: gyakori, hogy az elnyert támogatásokat késve fizetik ki, menet közben megváltoztatják a feltételeket, esetleg maga a forrás is megszűnik. Az adószabályok sem támogatják a kutatómunkát, például a nemzetközi együttműködéssel zajló projektekben átmenetileg Magyarországon dolgozó kutatókat gyakorlatilag adócsalónak tekintik, és a díjazásuk kifizetését olyan papírok beszerzéséhez kötik, amelyeket más országokban nem ismernek és a hatóságok nem is igényelnek. Mindezek miatt a "hazahívó ösztöndíjak" szerény hatékonysággal működnek.