A tavat tápláló két nagy folyót, a Szir-Darját és az Amu-Darját öntözőcsatornákban a gyapotföldekre vezették, így a korábbi vízhozam töredéke jutott el csupán a tóba. Emiatt nemcsak a vízfelület csökkent a negyedére, de a telek hosszabbak és hidegebbek, a nyarak pedig forróbbak és aszályosabbak lettek. Mindez a szelek által széthordott sós porral és homokkal együtt tömeges megbetegedéseket okozott a lakosság körében.

Az Aral-tón most Kazahsztán és Üzbegisztán osztozik. Ám míg a déli felén, az Amu-Darja torkolatvidékén az űrfelvételek gyakorlatilag sivatagi tájat mutatnak, a kazah részen javult a helyzet. 2001-ben 85 millió dolláros világbanki hitelből 12 kilométeres gátat építettek - ezzel megállt az északi meder kiszáradása, sőt a Kok-Aral-gát 2005-ös elkészülte óta az itteni víztömeg még gyarapodott is. A siker láttán a Világbank újabb, 126 millió dolláros hitelt szavazott meg egy második gát megépítésére, amely ugyancsak kazah területen, egy szigetet - és a rajta található természetvédelmi területet - kapcsolna össze a szárazfölddel. A minderről beszámoló www.ferghana.ru üzbegisztáni szerkesztésű honlap ugyanakkor keserűen teszi hozzá, hogy az Aral-tó déli, üzbég oldalán folytatódik a vízfelület fogyása.