Valami furcsa kettősség kerít hatalmába, ha a tisztaság, a takarítás és a takarítószerek világára gondolok. Egyrészt felrémlik előttem az a legutóbbi alkalom, amikor egy balatoni strandon próbálok lélegzet-viszszatartva és semmihez sem hozzáérve, megkönnyebbülten távozni a pokolian koszos helyről, másrészt hatalmába kerít az az elbizonytalanodás, amit a csillogó drogériába lépve érzek a tisztítószerek hihetetlen fegyverkezési versenyét látva... Vajon nincs is otthon tisztaság, ha nem veszem meg a speciális felmosószert a hozzá való ápolóval és illatosítóval, meg a teljes színes-szagos arzenált a csaptelephez és a lefolyóhoz? Tényleg ez mind kell, különben menthetetlenül elkoszosodik minden?

Német higiénia-szakértők szerint elegendő annyi takarítás, ami a látható koszt megszünteti. Se több, se kevesebb. Több vizsgálatból is kiderült, hogy a reklámok hatalmas nagyítói alatt megjelenő mocorgó és undorító baktériumok folyamatos és tartós agresszív tisztítószerekkel való bombázása több szempontból sem hasznos. Az állandó fertőtlenítés a különböző hatóanyagoknak egyre ellenállóbb törzseket eredményez, a vegyszerek irritálják a bőrt és a nyálkahártyát, akadnak köztük bizonyítottan rákkeltő anyagok is, például a fenol és a krizol, ráadásul egyértelműen szennyezik a környezetet. A túlságosan steril környezet nem jó a gyermekek fejlődő immunrendszerének sem, amely a természetes baktériumflórán gyakorolva válhat igazán edzetté. A fújósok és a spriccelők, valamint a hattyúnyakú perem alá hatolók és gombnyomásra illatozók előtt is volt élet, és úgy tűnik, ezek nélkül is tisztává lehet varázsolni a lakást. A legfontosabb hagyományos tisztítószerek: az ecet, a szódabikarbóna, a forró víz és valamilyen általános tisztítószer, vagy az egyszerű szappan is megteszi. A legjobb légfrissítő valószínűleg a szellőztetés, esetleg egy csokor levendula. Allergiaszezonban persze szigorúbb szabályokat is be kell vezetnie annak, aki megbetegedését az izgató pollentartalmú por vagy poratka elkerülésével szeretné orvosolni. Ebben az esetben lehetőleg minél kevesebb porfogó szőnyeget, drapériát, napközben hordott ruhát, könyvet helyezzünk el - legalábbis a hálószobában. Takarítsunk gyakran, nedves ruhával, lehetőleg csak a hajnali órákban szellőztessünk, és mossuk gyakran, de ne szárítsuk a szabadban az ágyneműt. Sajnos a polleneket teljesen kiszűrni nem lehet, de valamelyest csökkenthető a jelenlétük folyamatos portalanítással.

A por, például a könyvespolc azon részén, ahol nincsenek könyvek, amúgy szinte metafizikai jelenség, örök és mindig megújuló forrása a bosszúságnak. Mikroszkópos vizsgálatok szerint ez a misztikus anyag rendkívül sokféle dolog keveréke: van benne pollen és penészspóra, emberi bőr elhalt hámsejtje, de érkezhet az űrből, és tartalmazhat mikroszkopikus élőlényeket, textilszálakat és háziállatok szőrét, valamint apró rovarok ürülékét vagy a szétfröcskölt ablaktisztító szer apró molekuláit is. Harcolni ellene sziszifuszi küzdelem, de szükség van rá. A berlini Szövetségi Egészségügyi Hivatal szerint egy köbméternyi lakáslevegő átlagosan 10 millió porrészecskét tartalmaz, amely, ha teljesen elhanyagoljuk a takarítást, az egymilliárdot is elérheti. Az ilyen mértékben elkoszosodott levegőjű lakás légszennyezettség tekintetében az ötödik legveszélyesebb környezeti ártalom az Észak-amerikai Környezetvédelmi Ügynökség szerint. A por elleni küzdelemben szerencsére hozott a modern technológia néhány újítást. Elég jó hatékonyságú eszközök az elektrosztatikusan feltöltődő tollseprűk, amelyek ténylegesen nemcsak felverik, hanem mintegy magukba is szívják a házipor elemeit, és egyre jobb a porszívók és a légtisztító készülékek hatékonysága is. A vegyszerek alternatíváját jelenthetik a takarítási iparágban nemrégiben megjelent, úgynevezett mikroszálas törlőkendők, amelyeket finom horgokká szőtt poliamid és poliészter szálak alkotnak, és ténylegesen megkönnyítik a takarítást, a fizikai munkát, a megkerülhetetlen dörzsölést és a csiszatolás erejét és időtartamát lerövidítve. A kémiai tisztítószerek helyett, ha a modern kor vívmányaira vágyunk, inkább ezeket válasszuk. Azonban magukat a tisztításhoz használt eszközöket is karban kell tartani. Gondolnunk kell a porzsákokra és a filterekre, magának a tisztítószivacsnak vagy rongynak a gyakori mosására vagy cseréjére is, mert a német kutatók szerint ezekben az ártatlan eszközökben is milliószámra gyűlhetnek a baktériumok: ha eldugult, foltos, koszosnak tűnik, cseréljük vagy mossuk ki.

A tisztítószerek nagy részét tehát megspórolhatjuk, de a látható kosz ellen fel kell venni a harcot. Rengeteg a tennivaló, leginkább a közterületeken. Szedjük fel kutyánk után a piszkot, takarítsuk a strandok, a benzinkutak, a kórházak WC-jét, húzzuk ki a parlagfüvet, ne dobjuk el az utcán a csikket... Pszichológusok szerint a takarítás jó hatással van a pszichére is... Lehet, hogy csak ez hiányzik?

A nagyon koszos lakás az ötödik legveszélyesebb környezeti ártalom