Kitűnő költési és fiókanevelési időt "zárt" a Vásárhelyi-pusztán létrehozott, mesterséges fészektelepek kékvércseállománya. Fokozottan védett madarunkból, melynek természetvédelmi értéke egyedenként félmillió forint, hatvanhat pár költött az idén a Vásárhelyi-pusztán, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén kihelyezett fészkelőládákban - mondja Kotymán László, az igazgatóság természetvédelmi tájegységvezetője. Az új nemzedék már kirepült, a három-négy tojásos fészekaljak mindegyikében sikerrel nevelkedtek föl a fiókák, ami egyáltalán nem gyakori. Az eredmény a kedvező időjárási körülményekből (sem szélsőséges szárazság nem volt a költési időben, sem elhúzódó esős idő), és a szakemberek előrelátásából adódott. A Vásárhelyi-pusztán lévő három fészektelepet tudatosan olyan facsoportokban alakították ki még évekkel ezelőtt, amelyek a kékvércse fő táplálékául szolgáló sáskák, szöcskék élőhelyeként szolgáló, füves puszta és a szintén táplálékot jelentő, rágcsálókban bővelkedő, mezőgazdasági kultúrák (szántóföld) határán állnak. Így mindkét táplálékforrás nyitott a madarak előtt. Idén egyébként ugrásszerű mezeipocok-túlszaporodás volt, s a kékvércsék jócskán kivették a részüket a mezőgazdaságilag káros rágcsálók gyérítéséből. A fészkelőládákat azért helyezték ki még évekkel ezelőtt az Európai Unió LIFE-Nature-programja keretében a nemzeti park munkatársai, mert a kékvércsék a különböző varjúfélék költés után elhagyott fészkében alapítanak családot, de a területen - mely a kékvércsék hagyományos előfordulási helye - már régóta alig van varjú: kiirtották őket.

Nemcsak védik, kutatják is a kékvércsét, mely nálunk fészkel legnyugatabbra az Európai Unión belül. Az egyik módszer a rádió-telemetriás nyomon követés. Tavasszal, amikor megjöttek a vércsék Afrikából, a szakemberek tizenöt madár középső faroktollának csévéjére apró rádióadót erősítettek, melynek segítségével pontosan nyomon követhető, az adott példány éppen hol tartózkodik. Egy-egy vércsére három ember jutott: az egyik távcsővel figyelte a madarat, a másik a rádióadót kezelte - így nemcsak azt lehetett megállapítani, egy-egy madár éppen hol van, hanem azt is, hogy mit csinál -, a harmadik jegyzetelt. Maga a rádió-telemetriás mérés azért tett nagyon jó szolgálatot, mert önmagában a távcsővel való megfigyelés nem teszi lehetővé az egyes egyedek beazonosítását (a kékvércse csoportosan vadászik egy-egy jó táplálékellátottságú területen), hiszen egyik vércse olyan, mint a másik. Így viszont "egyedileg" sikerült nyomon követni a madarakat, s például az is kiderült, az adott példány milyen típusú zsákmányszerző helyeket keres föl, és mennyi idő telik el egy-egy zsákmányolás között.

A másik nyomon követési módszer: a fiókákat még a kirepülés előtt színes gyűrűvel látják el. Ennek előnye: míg a "hagyományos" madárgyűrű adatait csak az elhullva talált példányokon lévő karikáról lehet leolvasni - vagy ha a madarat lelövik -, a színes gyűrű meszsziről is feltűnik, és a betű-szám kombináció távcsővel is leolvasható. Ennek az eljárásnak az eredményeként derült ki például: a kékvércsék - még mielőtt útnak indulnak az Afrika Egyenlítőn túli tájain lévő telelőterületeikre - bebarangolják egész Európát, és jellemző, hogy északra, nyugatra mennek dél helyett. Már Svédországban, Belgiumban is megfigyeltek madarászok színes gyűrűs, a Vásárhelyi-pusztán nevelkedett vércséket.

Mesterségesfészek-program

A kékvércsevédelmi programot a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület dolgozta ki. Előzmény: a kilencvenes években hirtelen csökkenni kezdett a korábban stabil, országosan mintegy kétezer párra tehető, hazai kékvércseállomány. Tavalyelőtt már csak 462 pár költött az országban, de az Európai Unió LIFE-Nature-pályázata lehetővé tette az aktív védelmet. A 400 millió forintos költség felét az unió, a másik felét a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium állja, illetve a programban részt vevő partnerek. A pályázat kedvezményezettje a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, melynek területén jelentős kékvércseállomány él - tudtuk meg Ezer Ádámtól, aki a LIFE-program vezetője az igazgatóságon belül. A pályázat nyomán nyílt lehetőség újabb mesterséges fészektelepeket kialakítani, illetve a régebbieket kibővíteni, megerősíteni. Az eredmény máris megmutatkozik: tavaly már 820 pár költött az országban. A projektnek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), valamint a Kiskunsági, a Hortobágyi, a Duna-Ipoly és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság is tagja, az ő területeiken is él kékvércse. Romániában a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség, illetve a Milvus Csoport is részt vesz a nemzetközi programban.

Színes gyűrűvel ellátott kékvércse. Az adatok távcsővel is leolvashatók