Teremtsünk világot!
A játék egy újszerű és rokonszenves trendbe illeszkedik - ugyanúgy, mint a kisebbeknek szánt, nemrég megjelent Viva Pinata és a várhatóan a jövő év elején piacra kerülő, de részleteiben már ismert Lego Universe -: nem a sokkszerű játékélményre, hanem a játékosok kreativitásására épít, és miközben látszólag egy elképzelt világmindenség teremtésébe kapcsolódhatunk be, valójában a létező világ működési elveivel és törvényszerűségeivel ismerkedünk, nagyon is szórakoztató formában.
A Spore (magyarul Spóra) jó eséllyel az évtized egyik legnagyobb számítógépes üzlete lesz: nagyjából 50 millió dollárt költöttek a fejlesztésére, és minden bizonnyal legalább kétmilliárdot fognak kasszírozni vele. Az újdonság a "történet nélküli" játékok kategóriájába tartozik - ugyanúgy, mint nagy elődje, a The Sims -: a cselekményt, sőt a főszereplőt is "mi találjuk ki". Adott egy galaxis, benépesítve a legkülönfélébb fantázialényekkel (de még a bolygók és a lakóik "kiosztása" is teljesen véletlenszerű, semmi sincs előre megírva). Aztán odaülünk ehhez a kis univerzumhoz, és létrehozunk egy új élőlényt azzal a nem titkolt céllal, hogy a teremtményünk majdan meghódítja a világot. Ha ügyesen alakítjuk ki az egysejtűt (merthogy ezen a szinten indul a "hódítás"), és megfelelő útravalóval dobjuk őt be a létért való küzdelem ringjébe, akkor túlélő lesz, és a törzsfejlődés szintjein egyre feljebb kapaszkodva - szükség esetén többszöri áttervezés után - akár olyan sikeres is lehet, mint földi körülmények között a hangya, a patkány vagy - hogy egy igazán extrém esetet említsünk - az ember.
A Spore készítői egy zseniális promóciós trükkel biztosították, hogy a játéknak már a megjelenés előtt rengeteg felhasználója legyen. A képzeletbeli világok benépesítése ugyanis már a hivatalos premier előtt megkezdődött az ingyenesen letölthető Spore Creature Creator programmal (a hivatalos startig jóval többfajta virtuális élőlény készült, mint amennyit a természettudomány ismer). Aminek persze vannak vadhajtásai - előfordulhat például, hogy a játékban barangolva egyszer csak egy sétáló műpéniszbe botlunk -, de azért valljuk be: a sikerjátékok többsége ennél jóval nagyobb kockázatokat rejt.
Az okos univerzumépítők trendje egyébként nem a Spore-ral, hanem a valamivel korábban kiadott Viva Pinatá-val indult. Ebben a játékban egy kiszáradt, elsenyvedt növényzetű szigetből kell virágzó paradicsomot varázsolni a talaj rendbetételével és az életfeltételek biztosításával. Ezután következhet a kert benépesítése, a különféle élőlények odacsábítása. Az egész nagyon bájos és gyermekded, de egyrészt rengeteg ökológiai és szociológiai ismeretet közvetít, másrészt az egész szituáció - ha végiggondoljuk - az elpusztított környezet és/vagy civilizáció újjáteremtésére "tréningez", ami még jól jöhet egykor a következő generációknak. A játék nagymértékben erőszakmentes, viszont korántsem mentes a konfliktusoktól, és a (virtuális) pénz is szerepet kap benne (lehet például magokat vásárolni és utána a terményeket eladni), így ez is a való életre, a fogyasztói lét megpróbáltatásaira nevel. Az alaphelyzetet akár egy hároméves gyerek is megérti, a mögöttes filozófia viszont olyan mély, hogy egy felnőtt számára is élvezetessé teszi a részvételt - nem véletlen, hogy az eddigi kritikák a Viva Pinatát leginkább gyerek-szülő párosoknak ajánlják.
A valószínűleg csak 2009 elején bemutatkozó Lego Universe is szimpla gyerekjátéknak tűnik, ám az eddigi információk szerint ebben is több van annál, mint amit a látszat sugall. Az Universe egy vérbeli MMOG (massively multiplayer online game, azaz sokszereplős online szerepjáték). A színhely itt is egy elképzelt világ - természetesen a legójátékokból ismert szereplőkkel benépesítve. A játék valójában arról szól, amit gyermekeink mindig is csináltak a legóval: bele lehet bújni valamelyik játékfigura bőrébe, és utána átélni az összes kitalált kalandot, amit korábban a műanyag bábukkal eljátszottak. Az eddigi hírek szerint lesznek benne bizonyos web2-es közösségi funkciók is, ami azonban ennél is érdekesebb: a figuráinknak nemcsak a képességeit, hanem a személyiségét is fejleszteni lehet a különféle próbatételek során. Vagyis ez a játék is az életet modellezi - de nem az erőszak a fő rendező elv benne, mint az MMOG-k többségében.
