Miért jegesedett el Grönland?
A klímaváltozás ugyan érinti az Antarktiszt is, de úgy tűnik, középtávon a déli kontinens jégtakarója egyensúlyban marad, még akkor is, ha időnként hatalmas selfjégdarabok válnak le róla. Grönland jégsapkája azonban sokkal érzékenyebb a klímaváltozásra; különösen az utóbbi két évtizedben egyre vészjóslóbb a sziget jégvesztesége.
Grönland ideális terep a kutatásra. A helyenként 2-3 kilométer vastag jégből vett fúrásminták sokat elárulnak a pleisztocén jégkorszak klímaingadozásairól éppúgy, mint az azt követő hirtelen felmelegedésről. A jég megőrizte azokat a szennyeződéseket is, melyek az ipari korszakban a szelekkel jutottak az Északi-sarkvidékre. Ugyanakkor az is érdekes, hogy Grönland 4-5 millió évvel ezelőtt szinte teljesen jégmentes, füves, bokros terület volt, miközben az Antarktisz már réges-rég el volt jegesedve. Jégtakarók és gleccserek akkor kezdenek el kialakulni, amikor huzamosabb időn át több csapadék hull le egy amúgy hideg vidéken, mint amennyi nyaranta képes elolvadni. Kérdés persze, mitől válhat egy eredendően enyhébb éghajlatú vidék hidegebbé. Általánosan elfogadott vélemény szerint az Antarktisz eljegesedését az váltotta ki, hogy kb. 35 millió éve elkezdett kinyílni a Tűzföldet és az Antarktiszi-félszigetet ma elválasztó Drake-átjáró, s ez olyan légköri és óceáni cirkulációs folyamatokat indított el, melyek az Antarktiszt olyannyira elszigetelték, hogy enyhébb légáramlatok nem tudtak délebbre hatolni, és a már 40 millió éve is hideg és enyhén jeges kontinens viszonylag gyorsan teljesen eljegesedett. Más a helyzet az Északi-sarkvidéken, ahol a pólus környékén nincs szárazföld, délebbre is csak egy, ez pedig Grönland, ahová korábban is, ma is eljutnak az enyhébb déli légáramlatok. Az első gleccserek nagyjából hárommillió éve jelentek meg a sziget parti hegységeiben, kétmillió éve pedig már a belső vidékeken is megmaradt a nyáron lehullott csapadék. A hízó belföldi jégtakaró összeolvadt a parti gleccserekkel, és kialakult a grönlandi jégsapka, mely ma a szigetnek kb. 80 százalékát borítja.
Egy brit kutatócsoport most a Nature-ben publikálta új elméletét Grönland eljegesedésének okairól. Azt már korábban is tudták, hogy hárommillió éve biztosan volt jég a szigeten, hiszen a partvidéki tengeraljzaton olyan köveket találtak, melyeket csakis gleccserek szállíthattak oda. A földi jégkorszakok magyarázatát több elmélet is próbálja magyarázni. A legelterjedtebb a szerb Milankovic 1930-ban közzétett hipotézise, mely szerint a Föld pályaelemeinek bizonyos változásai vezethetnek eljegesedéshez. Sok kritikával is illetett munkáját a magyar Bacsák György több helyen is korrigálta és továbbfejlesztette a 40-es években. Ami Grönlandot illeti, az okok között említik az amerikai Sziklás-hegység fokozódó kiemelkedését, mely számottevő változásokat hozott az északi régió légköri cirkulációjában is, de több kutató az óceáni áramlási rendszerben bekövetkezett változásokat tartja felelősnek.
Dan Lunt bristoli kutató és munkatársai valamennyi lehetséges kiindulási elméletet lefuttattak számítógépes modelljeiken, de egyiket sem találták elég erősnek ahhoz, hogy ilyen kiterjedt eljegesedés okozója lehessen. Van azonban egy másik fontos tényező, mely beleszólhat a klíma alakulásába: a légköri szén-dioxid-szint.
Lunték modellezése arra az eredményre vezetett, hogy a 4-6 millió évvel ezelőtt még viszonylag magas szén-dioxid-koncentráció (mely erősebb üvegházhatást okoz) csökkenni kezdett, és nagyjából olyan szintet ért el, mint amilyen az ipari forradalom előtt uralkodott. Ez viszont "hűtőházhatást" váltott ki, és eljegesedéshez vezetett. Arra, hogy a szén-dioxid-csökkenés miért történt, a kutatócsoport egyik tagja ezt válaszolta: "Ez már milliódolláros kérdés, melynek megválaszolásán valószínűleg sok tudós dolgozik majd az elkövetkező években."
