Dobókocka vagy egérfogás?
Mi a jó megoldás: elárasztani a gyerekeket a legújabb technikai vívmányokkal, vagy gondosan ügyelni, és óvni őket az általunk, szülők által sem nagyon ismert eszközöktől? - veti fel a kérdést az International Herald Tribune cikkírója, Warren Bruckleitner. Próbáljunk meg válaszolni rá, miközben bekukkantunk a magyar gyerekek szokásai közé is.
"Az én négyévesem azóta lóg a neten, mióta ülni tud" - mondja egy USA-ban élő anyuka, míg egy másik tengerentúli mama csak a házi feladat elvégzésére engedi iskolás srácait a világhálóra.
A jó megoldásért a neves svájci pszichológus, Jean Piaget megfigyeléseit hívhatjuk segítségül, aki saját gyermekeinek megismerő tevékenységét, gondolkodási fejlődését tanulmányozva hozott tudományos megállapításokat - igaz, évtizedekkel az első mikroprocesszor megjelenése előtt.
Egész életre meghatározó az első két év, amit Piaget "szenzomotorikus" korszaknak hív. A mozgásával, érzékszerveivel ismeri meg a kicsi a világot, ezért a gyártók és a forgalmazók az ún. "foglalkoztató dobozokat" ajánlják. Ezek gombokkal, kapcsolókkal, hangszóróval, kis lámpákkal "válaszolnak" a kisgyermek tevékenységére, aki megüti, tekergeti, kapcsolgatja a (méregdrága, elemes) "dobozok" színes gombjait.
Újlaky Éva fejlesztőpedagógus, a gödöllői Arany Árnika munkatársa szerint a kisgyerekek számára természetellenesek ezek a digitális, virtuális eszközök, az idegek harcát jelentik a fejlődő kisgyerek számára.
Három-öt éves korban az utánzás a legfontosabb a gyerekek életében. Ilyenkor már szüleiket sokszor látják mobiltelefonálni, számítógépezni, és ezt szeretik utánozni - mondja Sandra Calvert, a Georgetown Egyetem Gyermekkori Digitális Médiaközpontjának igazgatója és tanára. Ez az utánzás nagyon fontos része a Piaget szerinti "preoperációs" korszaknak, amikor is a gyerekek megtanulják, hogyan irányíthatják a képernyőn lévő dolgokat. Számtalan angol nyelvű interaktív tévéműsor és azok internetes változata "szolgálja" az óvodásokat, akiket nem is titkolva minél előbb az iskolás készségekre szeretnének megtanítani.
A http://www.nogging.com, www.leapfrog.com és társaik nevükhöz méltóan "bakugrásokkal" viszik a kisgyerekeket az elvont felnőttvilágba (leapfrog angolul bakugrás). Nyulász Péter, a hazai Egyszervolt.hu szerkesztője pedagógusként is úgy gondolja, hogy amibe a gyerekek beleszületnek, számukra az a "természetes közeg", tehát nem lehet ezektől a környezeti hatásoktól megfosztani a kicsiket. Rajtunk, szülőkön áll, hogy megtanítsuk mindezeket jól használni. A népszerű, gyerekeknek szóló portálon a kicsik elsősorban a tévé alternatívájaként nézik a verseket, meséket (www.egyszervolt.hu). Négyéves kortól már egyre többet játszanak is, egyszerű logikai játékokkal, szülőkkel együtt. Ezt a tendenciát amúgy az NRC 2007-es felmérése (VMR Kids) is kimutatta: a gyerekek szüleikkel neteznek elsősorban (kb. 12 éves korig). A még nagyobb gyerekek saját közegükben, társaságban, de akár szabadban is eltöltött időkről filmeket vesznek fel, akár videókat is szerkesztenek ingyenes programok segítségével, olyan könnyedén, mintha egy puzzle-t raknának ki. Persze ezek fel is kerülhetnek a világhálóra, mondjuk a YouTube-ra, hogy megosszák társaikkal a "közös" élményt.
A szülő felelőssége lenne, hogy valódi kreativitást, akarati tevékenységet igénylő feladatok várják őket életkoruknak megfelelően. A neurológia és a neuropszichológia is tudományos bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a gyerekek számára károsak a túl korán kezdett elektronikus játékok és eszközhasználat. A brüsszeli székhelyű Alliance for Childhood nevű szervezet (Szövetség a Gyermekkorért) évek óta küzd az üzleti érdekek által diktált digitális gyerekmédia-kampányok, -alkalmazások, illetve
-tendenciák ellen. A mai szülők számára Újlaky Éva azt javasolja, hogy keressék hasonlóan gondolkodó szülőtársak társaságát, és közösen védjék meg a valódi gyerekkort csemetéik számára.
A szülőknek ebben az életkorban is rajta kell tartaniuk még a szemüket a képernyőn, ha a gyerek ül előtte, mondjuk például ha a Pingvin Club tagjaként chatel a www.pinguinclub.com portálon - írja az angol lap. Az Egyszervolt.hu például kivételnek számít, hisz itt minden tartalom gyerekbarát. Akárhogy kattintgatna a kíváncsi kiskamasz, nem tud kétes oldalra jutni onnan. Tehát akár "egyedül is hagyható" - mondja Nyulász Péter, és beszámol még a www.bigyoo.hu címen elérhető, hazai, internetbiztonsági oldalról, ahol a veszélyes és a gyerekbarát oldalakról lehet megtudni mindent.
Sokszor mondják - valljuk be, okkal -, hogy a számítógép elveszi a gyerekek kedvét a szabad levegőn való játéktól. Ennek cáfolatára Nyulász Péter érdekes adatot említ: az Egyszervolt.hu látogatói a nyári hónapokban feleannyian vannak, mint a hideg, borongós téli napokon (12 ezer, illetve 25 ezer fő/nap). A portál amúgy kiemelt feladatának tartja a családi programokról való tájékoztatást is, ezért folyamatosan 500-600 programot ajánlanak az ország egész területére, és évente saját fesztivált is rendeznek a Netről a gyepre! mottó jegyében. (Idén a budapesti Millenárison, szeptember 6-án)
A gyerekek tehát "egeret fogva" nőnek fel, billentyűk és ketyerék között, ha akarjuk, ha nem. Maradt a fogós kérdés: az egérfogásra nevelődött gyerekek vadászni fognak és nyernek (jó állást, társat stb.), vagy egérfogóba ragadva vergődnek virtuális világuk csapdájában? Jelenleg mindkettő igaz lehet.
