Egy különleges kőhalmot fedeztek fel Izrael északi részén, nagyon közel a Galileai-tengerhez. (A Galileai-tenger Izrael legnagyobb édesvizű tava.) Szakértők szerint ezeket a köveket a bibliai időkben illesztették össze. A Föld legalacsonyabban (209 méterrel a tengerszint alatt) fekvő édesvizű tavát Kinneret-tóként, Tiberias-tóként, a Bibliából pedig Genezáreti-tóként ismerjük.

A Galileai-tengertől mintegy 13 kilométerre található óriási kőhalom 150 méter hosszú, 22 méter széles és nagyjából nyolc méter magas. A helyszínről előkerült kerámia alapján úgy becsülik, hogy a időszámításunk előtt 3050-2650 között készülhetett. Ha pontos a kormeghatározás, akkor ez a kőrendszer idősebb az egyiptomi piramisoknál és a Stonehenge-nél is.

Ido Wachtel, a jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa szerint a kőhalom nagy valószínűséggel egy látványos határkőként arra szolgált, hogy mindenki tudja, meddig terjed a Bet Yerah település területe. A félhold alakú kőhalomról mások azt feltételezik, hogy a mezopotámiai holdistennel lehet kapcsolatban.

Egyébként nem ez az egyetlen különös kőhalom a környéken. Egy másik, hatvanezer tonnás követ a közelmúltban fedezték fel a Galileai-tengerben. A Golán-fennsíkon található az úgynevezett Rujum el-Hiri emlék. A megalitikus építmény a kőrézkorból származik, időszámításunk előtt 4500-3500 között emelhették. Megépítéséhez 42 ezer tonna bazaltkövet használtak fel. A szentföldi „Stonehenge"-ként emlegetett helyről egy amerikai régész három évvel ezelőtt azt állította, hogy a megalitikus kőépítmény az "égbe való temetkezés" helyszíne égy kőkörből áll, amelyek közül a külső átmérője meghaladja a másfél száz métert, magassága pedig 2,4 méter lehetett.