A szemészeti betegség, a glaukoma neve az ókori görög szóból ered, ami zöldet jelent. A betegség időnként rohamokban jelentkezik, és olyankor a szaruhártya zöldessé válik - innen az elnevezés. A 40 évesnél idősebb korosztályban 100 emberből átlagosan kettő lesz glaukomás.

A betegség lényege, hogy a szemüreg belső nyomása megemelkedik és emiatt károsodik az ideghártya és a szemideg. Ez fokozatosan tönkreteszi a látást, de gyógyszeresen ma már jól kezelhető. A leggyakoribb változat a nyitott szemzugú zöldhályog, de ennek van olyan formája is, melyben a szemüreg belső nyomása nem magasabb. A szemideg azonban ez esetben is károsodik, és ez is figyelmes kezelést igényel. 

A Nővérek egészsége elnevezésű vizsgálat a múlt század nyolcvanas éveiben indult. Abból kiindulva, hogy az ápolónők foglalkozásuk miatt rendszeresen egészségügyi ellenőrzésre kerülnek, a kutatók adataikat tudományos célra fölhasználják, persze csak azokét, akik ezt engedélyezik. Ez a hatalmas vizsgálat már igen sok fontos ismeretet adott az orvostudománynak. A Louis R. Pasquale vezette munkacsoport csaknem nyolcvanezer nő adatait dolgozhatta fel. Egészségügyben dolgozó férfiak hasonlóan jelentkeztek ugyanilyen vizsgálatra, ezért 1986 és 2004 között az erősebb nem tagjai közül is 41 352 ember adatait értékelhették.

A két évtizednél hosszabb megfigyelési idő során azok a vizsgálati személyek, akiknek súlytöbblet miatt a testtömegük indexe magasabb volt, lényegesen ritkábban kerültek glaukoma miatt szemészhez, mint a karcsúak.

A kutatók azt találták, hogy a nők körében a testtömeg index minden egységnyi emelkedése hat százalékkal csökkentette az említett típusú zöldhályog előfordulását. A férfiak csoportjában ez a kedvező összefüggés nem érvényesült.