Az Egyesült Államok Déli-sarkon fenntartott kutatóbázisain a legutóbbi egészségügyi és biztonsági vizsgálat megdöbbenéssel tárta fel, hogy a személyzet és a tudósok alkoholfogyasztása mennyire elharapódzott. A Nemzeti Tudományos Alap alkoholszondák küldését fontolgatja a sarkokra.
Egyre nagyobb gondot jelentenek a részeges sarkkutatók
Amerika két bázist tart fenn az Antarktiszon, a McMurdo Stationt és az Amundsen–Scott-állomást. Előbbi közel ezer emberrel üzemel, utóbbin mindössze 150 főnyi tudós és technikai személyzet, szakácsok és sofőrök teljesítenek szolgálatot.
A világtól elzárt kis közösségekben az ingerszegény környezetet, úgy tűnik, alkohollal igyekeznek kompenzálni az itt dolgozók. A déli-sarki bázison található kis közértben 6-7 dollár egy hatos csomag sör, de erősebb italok is kaphatók, amiket a kis önkiszolgáló ebédlőben fogyaszthatnak el. A McMurdo bázison pedig három bár áll az ott dolgozók rendelkezésére.
Van azonban, akinek ez sem elég. A vizsgálatot végzők találkoztak olyan tudóssal, aki a laborban saját sört főzött. Utóbbi illetőt hazaküldték, de megtarthatta az állását.
Philip Broughton, a déli-sarki támaszponton 2003-ban rádióteleszkópokkal dolgozó technikus elmesélése szerint a helyzetet nehezíti, hogy a tudósok és a technikai személyzet teljesen elkülönül. Az ugyanitt pultosként is dolgozó Broughton szerint a két csoport – akár a hadseregben a tisztek és a közkatonák – teljesen szeparáltan eszik, szórakozik, és nemigen érintkeznek, ha mégis, az feszültségek forrása.
Elmondása szerint azonban a kutatók gyakran többet megengednek maguknak és komolyabb kihágásokat követnek el, mint a technikai személyzet. Az itteni szabálysértéseknek ugyanis nincs következménye, és ez az, ami az otthoni, amerikai felügyeleti szerveknek a legnagyobb fejfájást okozza.
Alkoholszondák bevezetését fontolgatják ugyanis, azonban egyelőre nem világos, hogy ez jogszerű-e, és egyáltalán milyen jogszabályokat kell alkalmazni a helyzetre, tekintve, hogy egyik állomás sem amerikai felségterületen van. Emellett mindkét térség híján van a jogászoknak, vagy bárkinek, aki betartatná a szabályokat. Ha a törvényi háttér tisztázódik, még mindig ott a kérdés, hogy a szondákat ki kalibrálja be, hiszen az antarktiszi támaszpont egy 2835 méter magas fennsíkon fekszik, és a tengerszint feletti magasság eltéréseket okozhat az eredményekben.
A Nemzeti Tudományos Alap szakemberei szerint azért nem annyira szörnyű a helyzet.
„Az alkohollal kapcsolatos problémák nem fordulnak elő aránytalanul nagy számban a déli-sarki bázison” – áll Peter West, a szervezet szóvivőjének nyilatkozatában. A baj az, hogy a kontrollálatlan alkoholfogyasztás ebben a speciális környezetben komoly gondokat okozhat. Az egész bázis biztonságát veszélyeztetheti, ha valaki felönt a garatra, és felmászik az egyik tizennégy tonnás jégtörőre. Az állomások több órányira vannak a legközelebbi olyan helytől, ahol orvosi segítséget tudnak nekik nyújtani.