Ha a pesszimista jóslatok válnak valóra, a ma kezdődő koppenhágai csúcs még kevesebbre viheti, mint amennyire Vonnegut hírhedt sírfeliratának hőse: valaki valamettől valameddig. Megpróbálta.

De hogy ne temethessük előre 192 ország politikusainak és szakértőinek erőfeszítéseit, az utolsó pillanatban Barack Obama úgy döntött, akkorra - jövő hétre - időzíti látogatását a csúcson, amikor a többi állam- és kormányfők zöme is jelen lesz. (Korábbi terve szerint csak útban az Oslóban várakozó Nobel-békedíja felé nézett volna be a klímacsúcsra.) Obama ráadásul elsőre sokat ígérő vállalásokkal érkezik, amelyek szerint az Egyesült Államok 2020-ig 17 százalékkal, 2050-ig pedig 83 százalékkal csökkenti széndioxid-kibocsátását. E számok mögött azonban valódi teljesítmény nincs, hiszen Washington a 2005-ös évet veszi alapul az EU által kiindulási évnek használt 1990 helyett, nem is beszélve arról, hogy a kongresszusban már elfogadott klímavédelmi törvény csak jövőre kerül a szenátus elé, és ki tudja, meddig puhítják az USA gazdasági versenyképességét féltő ellenérvek.

Kína is ez utóbbival indokolta eddig, miért vonakodik beadni a derekát egy konkrét kötelezettségvállalásokkal járó szerződés aláírásához. Kissé megkerülve a problémát Peking azt ígéri, hogy 2020-ig 40 százalékot nyes le karbonintenzitásából. (A karboninzenzitás azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem egységnyi növekedése milyen mértékű széndioxid-kibocsátást von maga után, így az ázsiai nagyhatalom ezután is csak egyre több széndioxidot ereszt majd a levegőbe, csak azt nem tudni mennyit.)

Karbonintenzitása 20-25 százalékos csökkentésről beszél a múlt hét óta India is, miután más fejlődő országokkal, például Brazíliával együtt elutasított egy dán felvetést, amely szerint 2025-ig minden országnak adott mértékben kellene visszafognia erőműveit. Ez eltüntetné a határvonalat fejlett és fejlődő országok között, az előbbiek ugyanis előszeretettel mutogatnak Újdelhire, Rióra vagy éppen Pretoriára mint bűnbakra a szennyezésért. A legtöbbet az EU követeli magától, 2020-ig 20 százalékos csökkentést írva elő az 1990-es szinthez képest.

Sőt, Brüsszel a 30 százalékig is elmenne, ha a két nagy tárgyalófél hajlandó kötelező érvényű megállapodást kötni. Érdemi megállapodásra azonban vajmi kevés az esély, olyan szerződésre pedig főleg nem, amely kötelező érvényű lenne - kiiktatva az ilyesféle zavaró tényezőket a csúcs kimerül az eddig is untig ismert szólamok - és a küldöttségeket szállító repülőgépek - pufogtatásában.

A fanyalgókat elhallgattatandó persze van, aki úgy véli, már az is valami, hogy Obama és Ven Csia-pao kínai kormányfő tiszteletét teszi a dán fővárosban - az Egyesült Államok ugyanis 1997-ben ott sem volt az aláírók között.

A családi fotózásig azonban még sok időnek kell eltelnie, és ha politikai akaratból van is, ambiciózus elképzelésekből a legkevésbé sincs hiány. Bizonyítja ezt egy csúcs előtti szakértői konferencián vetődött fel, amelyet a svéd EU-elnökség égisze alatt működő Atomium Culture civil szervezet rendezett a svédországi Lund Egyetemen, és amelynek eredményét Svédország magával viszi Koppenhágába.

Ezek közül az egyik legkézzelfoghatóbb egy új nemzetközi szervezetre bízná a széndioxid-kibocsátási kvóták megállapítását, ami a sokak szemét szúró emisszió-kereskedelmet váltaná fel. (Az emmisszió-kereskedelem azt engedi meg, hogy a vállalásaikat túlteljesítő országok a széndioxid-kibocsátási különbözetet eladják. Magyarország ennek köszönhetően az elmúlt hónapokban 36 milliárd forintért értékesített kvótát; Belgium két, Japán három, Spanyolország pedig 6,6 tonnányi kibocsátást vásárolt. A széndioxid-kibocsátás megfékezésében egyébként az élen járunk, régen túlteljesítve az 1997-es kiotói szerződésben vállalt kötelezettséget, amely szerint 2012-ig hat százalékkal kell csökkentenünk az 1985-1987-es szinthez képest. Most 26 százaléknál állunk, ám ezt a szocialista nehézipar összeomlása után elérni nem volt nehéz.)

Nem ártana az sem - hangzott el a lundi fórumon -, ha az egyébként is érdemi mondanivaló nélkül tengődő brüsszeli külpolitika valamiféle diplomáciai fegyvert kovácsolna a klímaváltozásból. Ez a világ vezető gazdaságaként érdekében is áll - kimondva-kimondatlanul már csak a feltörekvő Kína ellenében is. Korántsem biztató ezzel kapcsolatban az, hogy Kína az USA legnagyobb hitelezőjeként kintlevőségeinek közel kétharmadát dollárban tartja, így aligha veszi szívesen, ha gazdaságát a válságon túl is megtorpanásra kényszerítenék - hívta fel a figyelmet Allan Larsson, az egyetem rektora, volt svéd pénzügyminiszter. A két ország együtt a környezetszennyezés elefántja, a világ széndioxid-kibocsátásának 45 százalékáért felelnek.

Más hangok szerint a tiszta környezethez való jognak alkotmányban rögzítendő emberi alapjognak kellene lennie. Számukra jelent kitűnő precedenst az a fülöp-szigeteki férfi, aki gyermekei nevében perelte be az államot környezetszennyezésért. A jövő generációinak is joguk van a tiszta környezethez - hangzott az kereset, és az ügyet tárgyaló törvényszék bűnösnek is találta Manilát.

192 ország vezetői tanácskoznak a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezményhez hasonló megállapodás kidolgozásáról. A szakértők kevés esélyt látnak az egyezségre.

Felmerült a nyilvánvalóan vegetáriánus ihletésű ötlet is, hogy a nagymérvű széndioxid-kibocsátásban jeleskedő húsfeldolgozó üzemek helyett a fogyasztókra vessék ki az adót, ám aligha az fogja a magyar és sok más nemzeti konyha kedvelőit az ügy mellé állítani, ha ennek nyomán a bolti és főleg az éttermi árak az égbe szöknek. Persze a növényeknek mindig jó dolguk lesz, ahogy Koppenhága hétköznapjait sem nagyon zavarta a csúcs előtti készülődés. Tanúsította ezt az a férfi is, aki ottjártunkkor fényes nappalhoz méltó odaadással vizelt be a város közepén lévő botanikus kert kerítésén.

Aki foglalkozik vele, szinte kivétel nélkül - Hopenhagen, hirdeti üdítő színfoltként a Siemens - az általános pesszimizmus jegyében készül a csúcsra. Látszik ez a koppenhágai utcaképen is, amelyen a résztvevő állam-és kormányfők zombikat idéző portréi uralkodnak. 2020. megállíthattuk volna a katasztrofális klímaváltozást... ...mégsem tettünk semmit - vallják be a politikusok az égett arcú Ignácio Lula da Silva brazil elnöktől a szeme alatt táskákat hordó Angela Merkel német kancellárig a Greenpeace plakátjain. A zöld szervezetek december 12-én készülnek tömegdemonstrációkra a dán fővárosban, és máshol is.