Az orvosi, fiziológiai Nobel-díjra Falus András akadémikusnak két (egymással összefüggő) ötlete van. Az egyik a mikrobiom (a velünk együtt élő mikrobák) jelentőségének leírása, a másik az ugráló (transposon) genetikai elemek jelentőségének bemutatása. A kettőt összeköti, hogy a mikrobákkal is váltunk nukleinsavakat, emiatt a „faj” fogalma kezd teljesen összemosódni, hiszen az egész élővilág egymással „csereberél”.

– Az elmúlt években többször is előfordult, hogy a kémiai Nobel-díjat kémikuskörökben ismeretlennek számító, biológiai szakterületeken dolgozó kutatóknak ítélték, ezért jósolni nagyon nehéz – mondta lapunknak Lente Gábor, a Debreceni Egyetem Kémiai Intézetének egyetemi docense. Ha egyedül rajta múlna, akkor George M. Whitesides harvardi professzornak adná a díjat a nanotechnológia és a mikrofluidika területén elért eredményekért.

A tudományos szakirodalom elemzésével foglalkozó legnevesebb szervezet ugyanakkor három tudóscsoport egyikének díjazását valószínűsíti. Díjazottak lehetnek a mezopórusos anyagok kifejlesztői (CharlesT. Kresge, Ryong Ryoo ésGalen D. Stucky), egy speciális polimerizáció megalkotói (Graeme Moad, Ezio Rizzardo és San H. Thang), illetve a szerves fénykibocsátó diódák (OLED-ek) létrehozói (Ching W. Tang és Steven Van Slyke). A középső jóslat szerint egyetlen intézmény három kutatója között osztanák meg a díjat, amit Lente Gábor valószínűtlennek tart, emlékei szerint erre még nem volt példa.

– A Higgs-bozon felfedezése, az alapvető kvantumjelenségek és a gyorsulva táguló világegyetem fizikai Nobel-díjjal való elismerése után idén alkalmazott anyagtudományi/szilárdtestfizikai eredmény lenne a „politikailag kiegyensúlyozott” választás – magyarázta lapunknak Patkós András. Az MTA-tag fizikus személyes elfogultsággal az elmúlt másfél évtized alapvető kozmológiai felfedezéseinek jutalmazása mellett van.

Ezek annyira meggyőzőek a fizikus közvélemény számára, hogy a szakma kiemelkedő elismerését, a 2014-es Kavli-díjat asztrofizikában az infláció elméletének, vagyis az ősrobbanást követő gyorsuló tágulásnak három úttörője (Guth, Linde és Sztarobinszkij) kapta.