Hatvanhat millió éve egy hatalmas aszteroida ütközött a Földnek, ami a tudósok közvélekedése szerint tömeges pusztulást okozott. Ekkor haltak ki a dinoszauruszok, de e krétakori kataklizmához egy másik drámai hatás is hozzájárult. A Berkeley Egyetem geológusai Paul Renne vezetésével a becsapódás idejéhez földtörténeti léptékben nagyon közel (50 ezer éven belül) óriási vulkanikus aktivitás nyomait mérték. Az indiai Dekkán vulkánjainak gigantikus kitörését nagyfelbontású kálium-argonos kormeghatározási módszerrel és a helyi kőzetek rétegeloszlásának vizsgálatával mérték meg, s ezekből a Science folyóiratban közzétett eredmények alapján kiderült, a régió már a kisbolygóval való karambol előtt is vulkanikusan aktív volt.

A becsapódás után a kitörések gyakorisága csökkent, ám a láva mennyiség nagyon megnőtt. A fokozott vulkanikus aktivitás még félmillió évvel a tömeges kihalás után körülbelül addig folytatódott, s ekkor kezdődött a tengeri élővilág talpraállása.