A turul szó önmagában is sólymot jelent, egyúttal azonban egy konkrét fajt is jelöl, amit a kutatók az altáji sólyommal azonosítanak. Ennek egyik közeli, nálunk is élő rokona a kerecsensólyom.

A hagyományos turul-ábrázolások között több olyan is létezik, amelyik valóban turult (azaz sólymot) mintáz, ilyen például a bősi (Gabcikovo) művelődési ház udvarán álló turulszobor.

A XII kerületi szobor viszont garantáltan nem sólymot ábrázol. A sólymoknak (a fejükhöz képest) rövid, erősen horgas csőrük van, emiatt kissé a papagályokhoz hasonlítanak. A XII. kerületben álló madáralakot viszont hosszú, egyenes és csak a végén lehajló csőrrel formázta meg az alkotó, ami tipikusan a sasfélék sajátja.

Aki szorgalmasan keresgél az interneten, találhat a hegyvidékihez hasonló madár-ábrázolást. Például Namíbiában, vagy egy németországi kertiszobor-boltban. Ezeket azonban arrafelé sasnak, és nem turulnak (azaz sólyomnak) hívják.

A turul amúgy kedvelt vadászmadár volt őseink körében. A magyarok felmenői a sólymok mellett természetesen sassal is vadásztak, méghozzá szirtisassal, farkasra és rókára. A meglehetősen testes madár megtartásához a lovan ülő vadász T alakú fával támasztotta ki a karját. A sasból azonban a nomád népek körében ritkán lett totemállat, aminek nyomós oka van: a sasok szívesen esznek dögöt (mint a keselyűk vagy a varjak), és ezt eleink nem érezték igazán előkelőnek. Egy sólyom viszont nemesebb madár: csak olyasmit fogyaszt, amit saját maga zsákmányolt.

A győri Turul szobor