Kis ország, kis műhold. A Radcube nevű eszköz egy családi sóletkonzerv és egy cipősdoboz közé tehető, hasáb formájú, a CubeSat kategóriájú műhold, melyet a Masat létrehozásában is jeleskedett, hajdan műegyetemi, ma már a CS3 Kft. színeiben induló társaság fejlesztett. A műhold fedélzetén pedig egy olyan aprócska műszert helyeznek el, melyet a sugárzást mérő űrműszerek fejlesztésében 46 évnyi tapasztalattal rendelkező akadémiai kutatóközösség, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontján belül tevékenykedő csoport alkotott.

A Magyar Tudományos Akadémián csütörtökön bemutatott műszer neve RadMag és a program, melynek keretében remélhetően 2018 végén az űrbe küldik, CROSS névre hallgat. Ennek fő célja a Föld mágneses terének eddiginél jóval részletesebb feltérképezése, mely segíthet az ezt létrehozó földi „dinamó” működésének megértésében, és fontos adatokkal szolgálhat annak vizsgálatához, hogy vajon esedékes-e egy pólusváltás. A mágneses tér védi bolygónkat a kozmikus sugárzás, egyebek mellett a napkitörések káros hatásától, s eddig hiányzott egy átfogó rendszer az űridőjárás előrejelzésére. Ha a műhold és fedélzetén a kis műszer beválik, ezt követően több, akár száz ilyen apróságot is felküldhetünk, és mivel az adatközpont is nálunk lesz, kivételes helyzetbe kerülhetünk az űridőjárásról információkat szolgáltató nemzetek között.

A hazánk által felterjesztett programot az ESA néhány napja sajátjaként fogadta el. A mintegy 2,3 milliárd forintos éves ESA-tagdíjunk a szakemberek szerint máris megtérülni látszik, mert a program gyakorlatilag ennek az összegnek a terhére valósul meg.