A szerzők úgy vélik, hogy a madarak rendelkeznek a tudatelmélet képességével, vagyis elképzeléseket, szándékokat, vágyakat, színlelést, tudást tulajdonítanak maguknak és másoknak, illetve képesek ezek közül a sajátjaikat megkülönböztetni másokétól – számolt be a The Christian Science Monitor.

A tudatelmélet az emberi elme egyik olyan sajátossága, amely segít a nyelvtanulástól a politikai intézmények felépítésén át a művészeti alkotások létrehozásáig számos tevékenységünkben, magyarázza Cameron Buckner, a Houstoni egyetem filozófusa, a tanulmány társszerzője.

A kutatók a hollóknak azt a szokását használták fel a kísérlethez, hogy a felesleges táplálékot elrejtik. Miután jóllaktak, a csapat domináns egyedei a torkukon lévő tasakokba gyűjtik a maradékot, és egy távolabbi helyen elássák, hogy majd alkalomadtán elfogyasszák. A csapat gyengébb tagjai ilyenkor rendszerint követik őket, és kifigyelik a rejtekhelyet.

A hollók azonban tisztában vannak azzal, hogy társaik kémkednek utánuk, így ők is próbálják kicselezni a leskelődőket. Ennek több módját is megfigyelték a szakemberek. Előfordul, hogy a madár nagyon gyorsan ássa el az ételt, vagy egy eldugott helyre viszi, amelyet aztán kerül, hogy ne keltse fel a többiek gyanakvását. Arra is volt példa, hogy a holló csak úgy tett, mintha elásná a zsákmányt, valójában azonban nem vált meg az ételtől, amíg tudta, hogy ott a másik madár. 

A fentiek arra utalnak, hogy a hollók tisztában vannak azzal, hogy figyelik őket, és képesek a másik madár fejével is gondolkozni, látják annak motivációját, ahogy a sajátjukat is. Korábban is voltak arra utaló jelek, hogy a majmok, csimpánzok és a hollók rendelkeznek tudatelmélettel.

Ki kellett zárni azonban, hogy az étel elrejtésénél tapasztaltak nem csak egy fizikai inger eredményei, vagyis a madár nem csak azt tanulta-e meg, hogy ha ételraktározás közben lát egy másik madarat, akkor a falat nem lesz ott, mire legközelebb visszatér. 

Ehhez egy összetettebb kísérletet végeztek, ahol a másik madarat ki kellett iktatniuk a képletből. A kutatók két szobát elválasztottak egymástól egy ablak segítségével. Mindkettőbe elhelyeztek egy hollót, majd ételt adtak nekik, és megfigyelték, mit csinálnak a madarak, ha a két szoba közti ablak nyitva van és ha zárva, vagyis ha tudják, hogy egy másik láthatja őket, és ha nem. 

Ezután kiválasztottak 10 madarat és megtanították nekik, hogy a csukott ablakon van egy kis lyuk, amin át tudnak nézni a másik szobába. Kileshették, ahogy egy kutató sajtot rejt el, majd odaengedték őket, hogy jutalmul megkereshessék. (A kísérletnek ebben a szakaszában kiesett egy Rufus nevű kísérleti alanymadár, aki egyszerűen képtelen volt ezt a feladatot végrehajtani és megtalálni a jutalomfalatot.)

Ezután a két szoba közti ablakot zárva tartották. Ismét ételt adnak a hollóknak, és a másik szobában hollóhangokat játszottak le felvételről, hogy a madarak ne lássák, de ezt higgyék, hogy a társaik a másik szobában vannak, aminek bár csukva van az ablaka, de a lyukon át lehet lesni a szobába. 

A hollók ebben az esetben is ahhoz hasonlóan viselkedtek, mint amikor az ablak nyitva volt és tudták, hogy a vetélytársaik nézik őket. Vagyis sikeresen bizonyították a kutatók feltevéseit. 

Természetesen az, hogy a hollók rendelkeznek a tudatelmélet képességével, nem jelenti azt, hogy emberi tudatuk lenne, de fejlett kognitív és szociális képességeket feltételez a madarak részéről. A hollókkal végzett kísérletek hozzájárulnak ahhoz, hogy finomítsuk a kognitív képességekről alkotott elképzeléseinket, és jobban megértsük a zavarait, mint például az autizmus.