A nyáron születettek közt többen hajlamosak a hangulatingadozásra, a téli babákból később gyakrabban lesznek depressziósok. Hogy fogantatásunk vagy születésünk ideje meghatározná későbbi egyéniségünket, az eddig inkább a horoszkópkészítők asztala volt. Most mégis a Semmelweis Egyetem kutatóinak eredményeitől hangos a világsajtó. Rihmer Zoltán professzor csoportja egy berlini kongresszuson keltett figyelmet. Tanulmányuk azonban nem áltudományos, és szó sincs horoszkópról –nyugtat meg Gonda Xénia, a kutatócsoport tagja.

Régi megfigyelés, hogy a skizofrén betegek közül kicsit többen születnek tél végén és kora tavasszal. Rihmer professzor már harminc éve megfigyelte, hogy a hangulatzavaros betegek születési ideje is érdekes összefüggéseket mutat tüneteikkel. A magyar kutatók most 400 egészséges kísérleti személy adatait elemezték a hangulatzavarok ilyen irányú összefüggésében. A különbségek itt is megjelentek, bár az eltérés nagyon kicsiny, csupán egykét százalékos volt, ami egyéni szinten észrevehetetlen, ám nagyobb populációnál statisztikailag már látható. Tehát valamilyen oknak kell lennie a jelenség mögött.

– Nem a születés hónapja számít, hanem az év bizonyos időszaka, mondjuk az első, a második vagy a harmadik három hónap.

Mindenképpen biológiai folyamatok vannak a háttérben

– mondja Gonda Xénia. Valószínű, hogy más tápanyagok jutnak az anyaméhen keresztül a fejlődő embrióba novemberben, mint júliusban, más-más kórokozóknak, allergiakeltő anyagoknak van kitéve az anya szervezete. Ugyancsak hathatnak a hőmérsékleti különbségek vagy az eltérő pára- és fényviszonyok, ezek a szervezet biokémiai folyamatait vezérlő napszaki ritmusokat befolyásolhatják. E környezeti tényezők az Egyenlítőtől távolodva folyamatosan erősödnek. De genetikai hatásokkal is számolni kell. Bizonyos kedélybetegségekben szenvedő szülők egyes időszakokban ritkábban nemzenek gyermeket, ahogy a szezonális hangulatzavaros szülőknek ritkábban lesz késő ősszel és télen kisbabájuk. Ennek megfelelően a nyáron és kora ősszel születettekben ritkábban jelennek meg az ilyen személyiségjegyekre hajlamosító gének.

Az eredmények egyéni szinten nem sokat jelentenek a gyógyítás, a betegségek kezelése szempontjából, ám ha nagyobb populációt vizsgálva közelebb tudnának férkőzni a depresszió kialakulásának okához, ez célzott terápiás lehetőségek kidolgozását segíthetné.